Pavlik érettségije
szerző: Tóth Árpád
A Nagyerdőn most minden berek
Árnyán fiatal emberek
Raja hempereg.
Minden padon
Vergiliuszt fordítják szabadon,
Csak úgy zeng bele a vadon,
S ha arra sétálsz, fülön fog a ritmus,
Másutt meg a logaritmus
Szormorít, s bús
Fizika
Izzik a
Légben.
Amott meg éppen
Egy diák, ki arra csatangol,
Azt biflázza, hogy az angol
Hány gyarmat ura?
Szóval a tájra, a friss harmatura
Rátapos
Hangulatával a vaskalapos
Intézmény: a matura.
E tájon indultam ma turára,
S a maturára
Készülő ifjak közt leltem
Egy ambicióval telten
Járkáló idősebb dzsentlement,
A fasorban fel és lement,
S borongva
Azon tűnődött, hogy a csonka
Parlament
Köbtartalmát hogyan vezesse le?
Pavlik úrhoz - mert ő volt - odaléptem,
S mivel szívből sajnáltam őt,
Segítettem szegényen,
S mondtam: Kérem, mondok egyet,
Ha a csonka parlamentet
Nem tudja levezetni kegyed,
Oda se neki!
Egyszerű
Vezesse - ki!
(Valljuk meg szép volt ez tőlem tényleg,
Mert Pavlik általam lesz jeles érett,
De én jó fiú vagyok,
S ezért Tiszától jutalmat nem kérek.)