Pantheon

Pantheon
szerző: Kiss József

1910

Kék foltokkal fogok bevonulni
Pantheonodba, édes magyarom,
Ki sokszor vágtál kupán, agyaron.

Sanda szemmel kisértetek engem,
Megfoghatatlan makacs törtetőt,
Kinek a szárnya mind merészbre nőtt.

Senki rokonja, se ija-fia,
Egy idecsöppent koldus idegen:
Féreg a porban - úr a szíveken!

»Kár, kár, kár! csergett a varjú-ének,
Kár volt meg nem válogatni jobban
Apád, anyád, minden nemzetséged.«

De szívetek, az behódolt titokban,
És gyűlölség, gáncs lassan elmaradt
Az eliramló bús évek alatt.

És az öklök marokká enyhülnek,
S a vas marokban friss virág terem,
Megkoszorúzni késő énekem.

»Egy világ ellen mindig egymaga!«
Ezt írjátok a Pantheon falára
S temessetek be a nagy éjszakába.