Osvát Ernőhöz

Osvát Ernőhöz
szerző: Sonkoly Béla

Nyugat · 1923. 11-12. szám

Szüntelen a munkád, mint a kisperc mutatónak,
Kis kört futsz be, de Te hajtod a nagymutatót.
Nem pazaroltad a mát lázas lejtős sietésre,
De sose késtél s már jelt adsz hajnal előtt.
Mértéked nem avul: mérsz s frissül az egyre magaddal,
Külső fényre nem ing s nem lankasztja homály.
Költő vagy, de nem írsz, színméz: száz méh viszi mézed,
Illet: légbe vegyülsz, s zárt kert: senki se lát.
Atyja a költőknek, szavaikban ringatod élted.
Mint ki folyóba tekint, s elviszi képeit a víz...
Nagy magyar üstökösök fényénél villan a pályád,
Nagy magyar üstökösök jelzik örökre időd.