Orvoslat
szerző: Karinthy Frigyes
Barátom meséli.
Már Pest felé közeledett a vonat, mikor a baleset bekövetkezett.
Valami átváltás vagy mi lehetett – elég az hozzá, hogy a vonat hirtelen lefékez, nagy zökkenés, előrebukom az ülésben, éppen jókor, mert a szomszédos hálóból nagy ívben repül egy jóltáplált bőrönd.
Szerencsére csak a homlokom meg az orrom súrolja, de ez is elég – megered a vérem, homlokomon felreped a bőr, orrom hegyén is takaros karcolás.
Zúgás, káromkodás a szomszédos fülkéből, miközben a vonat lassan megindul.
Elkeseredve törülgetem a képem, de már ott áll előttem egy erélyesarcú, magas férfi – nem is tudom, melyik fülkéből került elő, az előbb még nem láttam. Fölénnyel kiált rám.
– Micsinál, ne nyúljon hozzá! Majd mindjárt megnézem.
Ijedten abbahagyom, mint a gyerek. Persze, ezek az orvosok nem szeretik, ha piszkos kézzel maszatol az ember – a szepszis és a többi. De milyen lelkiismeretes, kedves emberek ezek, rögtön jönnek, ha baj van, a vérükben van a segítés ösztöne. Tiszta szerencse, hogy orvos volt a közelben. Nyöszörögve nyújtom a képem.
– Tessék, doktor úr… azt hiszem, a homlokom repedt fel, meg itt…
– Jó, jó. Csak tartsa nyugodtan. Így.
Forgatja a képem, nézi a sebeket. Elégedetten bólint.
– Bravó. A homloksérülés legalább négy centi. Az orráról is lejött a bőr. Hozzá ne nyúljon, szerencsétlen – csak hadd folyjon a vér. Nem lehetne kicsit széthúzni ezt a repedést?
Kicsit megrökönyödöm. – Miért brávó, miért hagyjam folyni – és miért húzzam szét? Ez valami nagyon modern orvos lehet, egészen új tudományos módszer.
– De kérem, doktor úr… fáj…
– Sebaj. Pestig még kibírja. Azonnal velem jön, itt a közelben van egy sebész barátom, felmegyünk hozzá. Írja ezt alá.
Jézus Mária! Súlyos műtét, consilium… - alá kell írnom beleegyezésem, a sebész nem vállalja életemért a felelősséget!
Egész testemben remegni kezdek.
– Na ne ijedjen meg. Előre nem kell fizetni. A meghatalmazás bélyegmentes. Az orvos is hitelezni fogja a látleletet.
– Orvos… Izé… Hát doktor úr… hát ön nem orvos?
Kicsinylően vállat von.
– Ugyan! X. ügyvéd vagyok – ön gratulálhat magának, hogy a jogorvoslati elsősegélyt éppen tőlem kapta meg. Nevezzen Mukinak, ha nem vasalunk ki legalább ezer ficcs kártérítést a vasúttársaságtól.