Országos eső
szerző: Tóth Árpád
Olvasóim, bús magyarok,
Miránk csupa pech agyarog,
Mivel
Az idei nyár mivelünk
Borzasztó dolgokat mivel,
S mi viszont káromkodást mivelünk.
*
Mert ez a nyár,
Ah, direkt rettenetes ő,
Először is jött ővele
Egy kedves,
Nedves
Országos eső.
Negyven napig ömlött s csepergett,
És naponta
Pont a
Nyakunkba pergett,
Vígan a gerincünkbe kúszott,
Emlékül tett bele egy csúzot,
S torkunkhoz való viszonyának
Szintén következménye lett:
Mert torkunk, a bohó torok,
Egy gyíknak adott életet.
Katarrhust kapott minden gége,
És náthás lett az orrunk vége,
S kérem szépen,
Az imént éppen
A Tátrából is kaptam egy lapot,
Melyben a lomnici csúcs írja,
Hogy ezt az időt ő se bírja,
S a szegény csúcs
Direkt csúcs hurutot kapott.
*
S a korzó csupa sárvíz,
Eláznak a hölgyek,
S az alföld csupa árvíz,
Eláznak a völgyek,
A Tisza, az ismert nevű folyam,
Egész komolyan
Utánozza a másik Tiszát,
És mindent túlzásba visz át,
Gátat tör, rombol, zúg, ropog,
A félalföldön átrobog,
S miatta nem lesz aratás.
De legfőbb elemi csapás,
Valljuk be, mégis csak az lenne,
Ha a Tisza
Díszpolgárként ömölne Debrecenbe.
*
S a sok esőben az se csoda,
Ha több ízben,
Debrecen színészei is
Benne maradtak a vízben.
Mert bár kitűnő hely
Nyiregyháza,
Ott a színnek
Nem megy háza,
S így, kedves olvasóm,
Olvasók bátra,
Ne ijedj meg,
De nem maradt más hátra,
Visszajött a társulat
S jobb bevételt itt keres ő,
S az országos eső után, jaj,
Újra itt lesz
Zerkovitztól az Aranyeső!