Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/83

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

gam megyek hát, és nézek szét kenyér után.« De ereje hamar elhagyá, és nem birt tovább menni. Ekkor minden aranyát és drágaköveit az utczára szóratá, és zokogva igy szólt: »Mit érek már mindezekkel, ha még egy kis kenyeret se szerezhettem érettük!«

Lehet, hogy ez az elbeszélés költőileg ki van szinezve; de annyi bizonyos, hogy Mártha nyomasztó szegénységbe jutott, annyira, hogy még egy inghez is csak résztvevő emberek ajándéka által juthatott, és hogy ő is, mint névrokona és bajsorsosa Mártha, a gazdag Nicodemos ben Gorion leánya, ki 100.000 arany dénárt kapott hozományul és naponkint négy- vagy ötszáz arany dénárt költhetett füszerekre és füstölőkre, végre kénytelen volt — különösen az akkor uralkodott éhinség idején — az eldobott és kiszivott fügéket s a széttaposott árpaszemeket fölszedegetni, maró éhségének csillapitása czéljából. Jeruzsálem ostromakor oly nagy volt az inség, hogy a nők férjeik, a gyermekek szülőik s a mi mindennél borzasztóbb, az anyák apró gyermekeik elől elkapdosták a kenyeret; sőt voltak anyák, kik megölték saját gyermekeiket, hogy azok testével tarthassák fenn életüket, mint azt az egykor jómódu Máriáról, a bethezobi Eleázár leányáról beszélik.

Mártha nagyon szomoru véget ért; Jeru-