hivá az ország nagyjait, hogy meghallgassa véleményüket a trónörökösödésre vonatkozólag. Ezek egyhangulag Izates mellett határoztak, és a polgárháborut elkerülendő, s az ifju király uralmát megszilárditandó azt tanácsolák az anyaregensnőnek, hogy a többi fivéreket tétesse el láb alól. E kegyetlen tanácsot Heléna megbotránkozva utasitotta vissza; az uj király megérkeztéig legidősebb fiát II. Monobázt bizá meg a kormányzósággal, többi fiait pedig az országnagyok beleegyezésével bilincsekbe téteté. Nemsokára ezután az ifju király megérkezett fővárosába, de egyet sem öletett meg őrizet alatt álló fivérei közül, hanem elküldözé őket részint Rómába, Caligula császárhoz, részint Artaban párthus királyhoz.
Trónra jutva Izates, nem törődve fia biztonsága miatt aggódó anyja előterjesztéseivel, nem késett magát nyiltan is a zsidó hit hivének vallani. A rettegett következmények nem következtekbe rögtön, de nem is maradtak el; mert idő folytán több adiabenai nagyok összeesküvést szőttek és rávették az arab királyt Abiát, s később a párthus királyt Vologezest is, hogy zsidóvá lett királyukat haddal támadják meg. Egy fiára nézve szerencsés kimenetelü hadjárat reményében, a jámbor Heléna hét évig tartó sulyos önmegtartóztatással járó nazirátus fogadalmat tett. Izates csakugyan győzedelmesen tért
