férje által értesült e csalás felől, 4000 zsidót számüzött Rómából Sardiniába.
Hetven éves korában minden rabszolgáival együtt — mely utóbbiak közül néhány még urnőjük előtt áttért — nyilvánosan zsidó hitre tért Veluria vagy Veturia, a szentirásban is igen jártas, előkelő származásu római hölgy. A szentirásban való jártassága mellett tanuskodik azon vita is, melyet rabbi Gamaliellel a synedriál-elnökkel és ennek barátjával rabbi Joséval a szentirás egy látszólagos ellenmondása felett folytatott. »Igy szól egy helyütt thorátok« — kérdé Gamalieltől — »Isten nem vesz föl tekintetet, azaz hogy meg nem bocsát; más helyütt pedig: Isten feléd forditja arczát, és megbocsát; miként magyarázzátok meg ez ellenmondást?« Rabbi José egy hasonlattal válaszolt, s ez oktatással végezé: »Az utóbbi mondatban az Isten ellen elkövetett vétkek bocsánata igértetik; mig az embertársak elleni bűnök bocsánata, melyről az első mondat szól, csak akkor következik be, ha a bűnös megkérleli felebarátját, és megnyerte annak bocsánatát.«
Veluria még tizenhat évig élt mint zsidónő Sára név alatt. Tetemes vagyonának nagy részét zsinagógák épitésére forditotta; sirkövén, mint a campusi és volumniai zsinagogák anyja dicsőittetik.
