éreztek, a kiváncsiság, mely az asszonyoknak átalános tulajdonuk. Három vagy négy galileusnő, közmondásos durva tudatlansága miatt, volt leghivebb követője; mint magdalai Mária, egy képzelgős, kétes hirü nő, Johanna, egy Chuza nevü házmester leánya és Salome, Zebedeus halász felesége. És ezeken kivül még néhány más asszony, kiknek emlékezete nem maradt fenn, ragaszkodott hozzá.
Ezen hű galilei barátnők, kik Jeruzsálembe is követték volt, kisérték őt ki utósó utján is, midőn a Passahünnepet előző napon, mely akkor péntek napra esett, a rómaiak által keresztre feszittetett.
Jézus meghalván, testét, mely a közelgő sabbath és ünnepnap miatt nem temettethetett el azonnal, egyelőre egy a vesztőhelyhez közel eső barlangba helyezték. A szombat elmultával a három galileusnő eljött a sirhoz, de a testet nem találták többé benne. Bőségesen onták könyeiket, és fájdalmukban s megzavarodott képzelődésükben azt hivék, hogy Jézus feltámadott. A feltámadás eszméjének dicsősége magdalai Máriát illeti, mondja Renan; ő tett legtöbbet a kereszténység megalapitásáért.
A kereszténység e valódi megalapitói: Magdalai Mária, Kleofás Mária és mások, csakhamar elfelejtettek, és Renan kifejezése szerint, felhagyott szentek állapotába jutottak.
