Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/64

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

felkelésre. Gúnyszavak és kődobálások kényszeriték Agrippát a várost Berenicével együtt odahagyni. Ekkor fejlett ki azon kétségbeesett küzdelem, melyben a zsidók oroszlánbátorsággal harczolának szabadságukért, melyben még az asszonyok is példátlan halálmegvetést tanusitának; azon irtóháboru, melyben Vespasian és fia Titus játszották a főszerepeket.

Azon sajátos kötelékeknél fogva, melyek a Herodián-családot kezdettől fogva a római uralomhoz csatolák, mind Agrippa, mind Berenice azon, hazájuk nemzetisége iránt ellenséges indulatú párthoz tartozának, mely Rómával öszszeköttetésben állott, és a római legiók győzelmétől várta a Judeában gyülölt Herodiánusok ingadozó trónjának megszilárditását. Az erélyes Berenice minden igyekezetét arra irányozá, hogy a római teljhatalmazottakat terveinek megnyerje. Féktelen becsvágyának, s a gyönyör és élvezetek iránti határtalan odaadásának feláldozá vagyonát, becsületét, hirnevét; sőt mi több, kedvese lett azon embernek, ki »az emberiség gyönyörüségé«-nek neveztetve, zsarnok és kegyetlen, egy második Nero vala, és semmiféle gonoszságtól sem riadt vissza, hol szenvedélyei és érdekei kielégitéséről volt szó.

Berenice már 39 éves, de még mindig ragyogó szépségü volt, midőn a nálánál 13 évvel ifjabb, szép és ügyes Titussal Ptolemaïsban meg-