midőn atyját elveszité. Vakitó szépséggel felruházva, századának könnyelmü görög és római erkölcseiben nevekedve, természeténél fogva élvvágyó és nagyravágyó lévén, még sem volt oly rosz, minőnek a családja iránti ellenséges indulattal viseltető történetirók feltüntetik. »Azon irigységen és másnemü ellenségeskedéseken kivül, melyeket hirneves szépség, gazdagság, rendkivüli fény és fényes szellemi tulajdonok, mindig elő szoktak azon nők ellen idézni, kik ez adományokkal dicsekedhetnek, Heródes Agrippa hires leányának korán kellett azon ellenséges hangulat által is szenvednie, mely családja ellen részint a Judeában megtelepült görög külföldieknél, részint maguknál a zsidóknál is uralkodott«. Az, hogy Caesarea és Sebaste görög lakosai Berenice atyjának váratlan halálakor ennek emlékét mindenféle csúfsággal illették, és hogy három leányának — kik közül a legifjabbik még csak hat éves vala — szobrait a katonák s a népsöpredék a legocsmányabb és leghirhedtebb házakba hurczolák, sőt a legundokabb csufondároskodások czélpontjául a háztetőkre kitevék, még nem lehet reájuk nézve az erkölcsi elvetemültség bizonyitéka. Annyi bizonyos, hogy az erkölcsi tisztaság mintaképének épen nem lehet Berenicét nevezni; erkölcsi tisztaság egyáltalában nem volt tulajdona.
Alig tizenhárom éves korában egyik leg-
