jutottak már a Herodiánusok, hogy pogány királyleányokkal házasodának össze. Glaphyra, ki Dáriustól, a perzsa királytól eredő származással dicsekedett, és büszkesége és gőgös modora által magára vonta a nép megvetését, férje iránt a leghivebb hitvesi szeretettel viseltetett. Sándor halála után fiaival visszatért atyjához. De büszke jelleme nem sokáig viselheté el e függő helyzetet és ezért csakhamar ujra férjhez ment a numidiai királyhoz, Jubához. Másodszor s özvegygyé lőn, és ismét visszatért atyja udvarába. Itt meglátta őt sógora Archelaus, ki belé szeretett, és miután nejét, Mariamnát, — valószinüleg a Berenice leányát — eltaszitá, a zsidó törvények ellenére feleségül is vette őt. E házasság felett — mely egy hirtelen haláleset által nemsokára ismét felbontatott — valamint a házaspár szemérmetlen magaviselete felett mindenki megbotránkozott, és az általános néphangulat a Josephus által közlött mondában jutott kifejezésre. Nehány nappal azután hogy Glaphyra Judeába visszatért — igy mondogatták — egy éjjel álmában Sándor jelent meg előtte. A fejedelemnő, örömében magánkivül karjaiba akará vetni magát, de Sándor visszatartotta őt e szavakkal: »Glaphyra, te nagyon is igazolod a népnek azon mondását, hogy nincs az asszonyoknak mit hinni. Leánykorodban az én menyasszonyom és feleségem lettél; gyer-
