Rachel közvetlenül hozzá folyamodott egy kegyért, mire a királyné azt valaszolta neki: »Igen, ha Rachel keresztény hitre tér.« A Faubourg St. Germain, mely különös érdeklődéssel viseltetett a nagy művésznő iránt, az akadémia, melynek tagjai között számos barátja volt, a párisi érsek, ki egy Rachel által neki mondott bókból azt következteié, hogy bizton számithat megtérésére, mind azon fáradoztak, hogy őt a kereszténységbe bevezessék ; de Rachel nem akart lemondani ősei hitéről és minden rábeszélés és hizelgés süket fülekre talált nála. Midőn egyszer a Récamier asszony salonjában néhány jelenetet szavalt a »Pauline«-ból, nem akarta az érsek jelenlétében e szavakat elmondani: »Látok, tudok, hiszek l« hanem inkább verseket idézett Racine »Esther«-éből. Később Miklós orosz czár és Zsófia osztrák főherczegnő ujra tettek nála kisérletet szintén azonczélból, de hasztalan ; Rachel zsidónő maradt.
Egész élete végeig mindig voltak neki, mint művésznőnek, de még inkább mint zsidónőnek ellenségei, kik egyetlen alkalmat se mulasztottak el őt gyalázni; keményszivüséget, fösvénységet és kapzsiságot vetve szemére. Igaz, hogy szerette a fényt és gazdagságot, de szeretett ám gyöngéd modorban jótékonyságot is gyakorolni.
Hogy kitérjen vetélytársnője, a hirneves
olasznő Ristori diadalainak utjából, 1855-ben művészi körutra indult Amerikába. Ott is ünnepeltetett; de még sem talált olyan fogadtatásra, mint például Oroszországban, hol tél közepén fehér kaméliákkal hintették be szállodájának lépcsőfokait. Gazdag bevételekkel, de testileg megtörve, hagyá el New-Yorkot. Egyptomba utazott és hosszabb ideig tartózkodott Kairóban, remélve, hogy mellbaja ott gyógyulást talál, de még roszabbra fordult. 1857 őszén visszatért Francziaországba és egy falusi lakot bérelt Canot- ban Toulon mellett, hogy ott töltse a telet; ott mult ki hosszu és borzasztó haláltusa után 1858. január 3-án, még nem egész harmincznyolcz éves korában. Az egész franczia sajtó, mely életében oly sok keserűséget okozott neki, halála után egyhangulag megegyezett benne, hogy vesztesége pótolhatatlan.
Hogy mily hatalmas szellemi befolyása volt e gyönge asszonynak, temetéskor tünt ki. Páris legkitünőbb férfiai és egy beláthatatlan néptömeg adák meg neki január n-én a végtisztességet; a miniszterek, az akadémia tagjai, a franczia szinházak tagjai, valamennyi irói és hirlap- irói notabilitás és nevezetes művész, a párisi izraelita hitközség képviselői: a Rothschildok, Pereire, Crémieux, Millaud, követték koporsóját. A szokásos szertartásokat Francziaország nagyrabbinusa végezé, és sirjánál Jules Janin, Maquet
és Bataille szónokoltak. Hamvai a Pére-la-Chaise izraelita részében találtak nyughelyet,
Rachel, ki müvészi pályafutása alatt sok milliókat szerzett, halála után csak két millió frankot hagyott hátra.
Nővérei is szintén a szini pályára képezék ki magukat.
Felix Sára Majna melletti Frankfurt közelében született 1819. febr. 2-án; játszott a Gymnaseban, Odeonban, Théatre fran^aisban és a vidék különböző szinpadain. Nővérét Rachelt elkisérte amerikai utjában.
Felix Rebekka a Théatre frangais tagja volt, de még 1854-ben meghalt.
Felix Diana most is sociétaireje az utóbb nevezett intézetnek; Félix Liah az Odéonban működik.
A Rachel családjához tartozik Bernát Judith vagy Julia kisasszony is. 1827. január 29-én született Párisban és 1846 decz. 12-én lépett be a Théatre frangaishoz, melynek most legünnepeltebb tagjai közé tartozik.
Szegény zsidó szülék gyermeke Bern- hardt Sára Hollandiából, ki mint szinésznő különösen Hugó Viktor »Hernani«-jában és Du- mas »Kaméliás hölgyéében aratott rendkivüli diadalokat, és mint szobrásznő is szép sikereket ért el.
Több zenei kompoziczió jelent meg R o t h-
Zs1dó n8k. II. !4
schild Emmától, Rothschild Nathaniel ne jétől Londonban, kit a festőecset kezelésében is kiváló ügyességünek mondanak és R o t h- schild Matildtól, a nagyon vallásos Rothschild Willy nejétől, M. m. Frankfurtban.
Ha visszatekintünk azon az uton, melyet a történelem, irodalom és müvészet mezeinbejártunk, az a megjegyzés tolul elénk, hogy nincsen sem tudomány, sem müvészet, melyben a zsidó nép hölgyei ne lennének képesek kiváló eredménye ket elérni. Minél szabadabb fejlődésük és minél korlátlanabb működésük, annál dúsabban virulnak fel női erényeik is, egybeszőve azon benső- ségteljes vallási élettel, melyet táplálni és fen- tartani kiválóképen a jelenkor női vannak hivatva.
NEVSOR-JEGYZEK.
(A római számok a kötetet, az arabs számok a lapszámot jelzik.)
Abigail. I. 27. Agma, Mer van leánya. 1.181. Adams Hanna II. 166. Aguilar Grace. II. 137. Aguilar Sára II. 145. Ahrweiler Fromet. I 178. Akerman Rachel. I. 190. Alexander kisassz. II. 183. Alexandra, Sándor leánya.
L 37- Alexandra, Hyrkan leánya.
1. 36. Almeida Manuéla, Nunes de
I. 220. Alvarez Izabella, Nunes
I. 124.
Anna, Eleázár leánya. L 94. Anna, Rasi unokája. I. 175. Angyal Anna. II. 165. Arnheim Henriette II. 127. Arnstein Fanny, von. II. 64. Ascarelli Debora. I. 201. Asser Róza. II. 57.
Athália. I. 28. Aures Damia, Cahena. 1.100. Bacharach Dobrusch. II. 6. Bacharach Éva. II. 4 Balaban Rahel Lea. II. 180. Banco Miriam II. 170 . Bandarewsky Glasberg Mir-
jam. II. 181. de Barbé-Marbois Zsófia.
II. 182.
Barrocas Thamar. I. 124. Bassewi Hendel, I. 144. Bathséba. L 27. Bath Halewi. I. 177. Bath Lewi. L 174. Bauer Fanni. Beer, szül. Wulff Amália.
n- 75-
Belisario, miss. II, 146. Belkind Olga. II. 180. Bella. I. 92. Bellejeune, Rasi leánya.
