Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/421

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

les tanárnak a lipcsei konzervátoriumba való felvételre. Három évig tartózkodván ottan, kitünő zongoraművésznővé képeztetett ki. Kecs-teljes játéka, ragyogó technikája, finom izlésü előadása és kiváló zenei emlékező tehetsége el- ragadtaták a hallgatókat, valahányszor hangversenyekben fellépett. Paulina alapos tudományos képzettséggel is birt; ugy beszélt és irt francziául, angolul és olaszul, mintha azon nyelvek honában élt volna ; természettudományokkal foglalkozott, és nem volt idegen a költészeti irodalomban sem. 1859-ben elhatározá, hogy Amerikába utazik, és ott szerencsét próbál. Egyelőre New-Yorban maradt, hol csakhamar megkedvelék mint zongoratanitónőt. 1862-ben nőül ment egy jómódu baltimorei kereskedőhöz. Baltimoreban évenkint tartott jótékonyczélu hangversenyeket, melyeknek bevételeit árvaházak, menhelyek és hasonló intézetek alapitására forditotta. Meghalt alig harminczöt éves korában 1874-ben.

Berta, a második leány, ki 1844. április 5-én született, még gyermekkorában a hárfát kedvelé meg. A stuttgarti udvari kápolna legkitünőbb művészei voltak tanitói, és különösen Krüger, a hárfa egyik legnagyobb mestere, ve- zeté be őt a zene magasabb ismeretébe; de a művészet titkát, a hangok költészetét ama csodákkal teljes nyelvet, mely megragadja a kedélyt és bámulatra ragadja a hallgatót, művészeti ér-

zéke maga fedezte fel. Már mint gyermek oly módon kezelé e klasszikus hangszert, hogy tanitói fényes művészi pályát jósoltak neki. Korán megkezdett utazásain, melyeket Lipcsébe, Brémába, Kölnbe, M. m. Frankfurtba, Wiesbadenbe, Hamburgba és Heidelbergbe tett, babért babérra aratott; párizsi utazásával pedig hirneve még jobban gyarapodott. Mind e sikerei mellett mindig egyszerü, szerény és igénytelen maradt; a mi annál is inkább méltánylandó nála, mivel külső megjelenése csakugyan ragyogó volt. Midőn karcsu alakjával a hárfa előtt ült, szépen ivezett pzemöldei és hosszu szempillái alatt szerényen lesütve tartá fekete szemeit, melyek ihlett tüze átszellemité antik zsidó profilját, és alabastrom ujjai elragadó hangokat varázsolának a hurokból elő. 1863 ban Lachner által Münchenbe hivatott meg; az ottani Odéonban is még lelkesült tetszésnyilatkozatokra ragadta játéka a hallgatóságot. De már néhány héttel Münchenbe érkezte után typhusba esett, melynek 1864. február 1o-én áldozata lett. Elsásser Sándor iró lélekteljes költői szózatot szentelt a korán elhunyt művésznő emlékének.

A harmadik nővér Julia — született 1847. márczius 7-én. — Pruckner és Rauscher felügyelete alatt az énekben képezé ki magát. Nővérét Baltimoreba követvén, nőul ment Rosenwald J. ottani hangversenyművészhez, kinek beleegyezésével még visszatért egy évre Európába, tanulmányait befejezni. Ujra egyesülve férjével, Amerikában először mint hangversenyművésznő lépett fel, mignem mr. Kellog az opera számára nyerte meg őt. Eichberg Julia, ki négy nyelven képes szerepeit énekelni, ma az uj világ legkedveltebb énekesnői közé tartozik.

Miként az Eichberg leányok atyjánál, más kántoroknál is átöröklődött a zenei tehetség azok leányaira. A hires Sulzer bécsi főkántor leányai művésznők; Sulzer Mária előbb primadonna, később tanárnő lett a bécsi cs. kir. upera-iskolában; és Sulzer Henriette, hajdan szintén primadonnája a spanyol és olasz szinpadoknak, később a mexikói operaház igazgatónője lett.

Ries Matild, az oettingai kántor Ries leánya, Stuttgartban él mint kedvelt művésznő; másik két nővére is operaénekesnő.

Csillag Róza a veszprémi kántor leánya, a bécsi udvari operánál működött, és mint Fides a »Prófétá«-ban rendkivüli sikereket aratott

Mint nevezetes énekesnők megnevezendők még Tedeschi Fortunat a, Mantuából, a La Fenice szinház primadonnája, Velenczében ; Wertheimber kisasszony, egy igen vallásos ember leánya, ki szép althanggal — csaknem férfihanggal — birt, de a szinpadtól később visszavonult; Heilbronn kisasszony, ki különösen az »Il bravo« czimü operában tette magát nevezetessé; az 1865. ápril 1-én elhalt PastaGiuditta; és mlle B l o c h, fran- czia szinpadon.

SZÍNÉSZNŐK.

A zsidó nép jellemző sajátságaihoz tartozik egyeseinek azon képessége is, hogy egyéniségükből kivetkőzve, hamar bele tudják magukat idegen eszmekörbe helyezni, és valamint idegen országokban, ugy idegen körökben és helyzetekben csakhamar otthonossá válnak. Nem véletlennek tulajdonitható tehát, hogy oly nagy azon zsidó férfiak és nők száma, kik Németországban, Frankhonban, és átalában mindazon országokban, hol a zsidók polgári egyenjoguság élvezetében szabadon és lelki hajlamaik szerint követhetvén a modern kulturélet áramlatát, a szinpadon kitüntették és tüntetik ki magukat jelenben is.

Azon számos zsidó hölgy közül, kik az ó és uj világ különböző nagy és kis szinpadain szerepelnek, és — mint az, sajnos, oly gyakori közöttük — vallásukat, melyben születtek, sirjukig megtagadják, bennünket itt csak a legkiválóbbak érdekelnek. Valamennyi közül a legkitünőbb, és átalában az ujabb kor legnagyobb tragikai művésznője Rachel. Husz évig uralkodott feltétlenül a világ legelső szinpadán, meginditá ezrek szivét, kik megremegtek hangjának csengése és szemeinek villámai alatt; valóságos démoni hatalommal birt a hallgatók kedélye felett. Rachel, kinek egész Páris, egész Francziaország leborulva hódolt, szegény hazátlan szülék gyermeke volt.

Felix Rachel Eliza,

Felix Jacques metzi házaló és neje a Gerschből (Elzaszban) származó Eszter Chaya leánya, a svájczi Aargau canton Mumpf nevü falujának korcsmájában született 1820. márczius 24-én. Felix Jakab faluról falura, vásárról vásárra hurczol- kodott kis családjával Németországon és a Sváj- czon át, és végre Lyonban telepedett le. Itt aztán, megunván a házalást, oktatást adott a német nyelvből, mig neje tűket, szappant, szalagokat és más apróságokat hordott a házakba eladni, és mivel a szülék keresete nem volt elegendő a család fentartására. Sárának a legidősebb gyermeknek a kávéházakban kellett énekelni guitár-kiséret mellett s a kis Rachelnek az ő gyengéd hangjával támogatni kelle őt, és a vendégek között a csekély adományokat begyüjteni.

Az 1830-ik év táján a Felix család Páris