lengyel obscurans tanácsolt neki; azt mondta ugyanis, hogy vegye el leányától a szerelmes leveleket és vesse tüzbe. Akivitel sikerült. Jetty irott kincsétől, kedvese legdrágább hagyatékától megrabolva, közel volt a kétségbeeséshez. Midőn az idő végre megorvosolá fájdalmát, nőül ment Wohllerner Sámsonhoz, egy igen intelligens és jó családból való férfiuhoz, kivel boldog házasságban és kedvező viszonyok között élt. Fiait gondos nevelésben részesité, egyikök tartományi ügyész Drohobyczben, a másik cs. kir. postamester és állomási távirdafőnök Boris- lawban.
E nő irodalmi működése annyival is nagyobb méltánylást érdemel, a mennyiben idejét csak nem egészen az üzlet vette igénybe. Különféle folyóiratokban megjelent héber levelei a héber nyelvben való alapos jártasságát bizonyitják, és szellemről és tehetségről tanuskodnak. Wohllerner Jetty, most hetven éves aggnő, Lembergben él, mélyen lesujtva férjének és egy reménytel jes fiának halála által, és egyedüli vigaszát a tudományokban találja.
Sok asszony és hajadon él még ezen kivül Lengyel- és Oroszországban, kik a héber nyelvet nemcsak alaposan értik, hanem képesek is magukat benne ügyesen kifejezni; de csak kevesüknek neve került a nyilvánosság elébe.
A legjelesebbek egyike közöttük
Zs1dó nő1t. II. 12
Mosessohn szül. W iersbolowsky M i r i a m (Markel),
ki 1841-ben Lithvánia egy kis városában született. Szülei — atyja tanult és vagyonos kereskedő volt — a kora gyermekségétől fogva igen tanulni vágyó leánykát az akkori szokás szerint fiuk és leányok által közösen látogatott községi iskolába küldék, hol héberül olvasni és egy keveset irni tanult, és később — különös kivána- tára kivételképen — a fiuknak a Pentateuch forditásából tartott oktatásban is részt vehetett. Tizenharmadik évében volt, mikor a szülék meg- változtaták lakhelyüket és Zobolkba költöztek. Itt az apa különösen ő végette házi nevelőt szerzett Paradiesthal J. L. személyében. Sok dicsérettel emlékezik meg Miriam még ma is az oktatásról, melyben e férfiunál két és fél évig részesült; és mely nem csupán a héber nyelvre szoritkozott, hanem német és franczia nyelvre és irodalomismeretre is kiterjedt. Tizenöt éves koráig — a mikor Paradiesthal egy varsói meghivást elfogadva Zobolkot elhagyá — Mirjam végig tanulta az egész szentirást az eredeti szövegben grammatikai és értelmi magyarázatokkal együtt. További kiképezésére nézve most már magára volt utalva ; folytatá héber tanulmányait naponkint olvasta a bibliát és más héber műveket, melyek kezéhez jutottak ; majd német költők és prózairók műveit igyekezett megszerezni, és lassankint a németből héberre való forditásban is igyekezett magát gyakorolni. Egyik legelső dolgozata Philippson — legelőbb az »All- gemeine Zeitung des Judenthums«-ban megjelent — »Der Flüchtling aus Jerusalem« czimü elbeszélésének forditása volt, mely azonban kinyo- matlan maradt. Nagy tetszést talált Francolm »Die Juden und die Kreuzfahrer« (A zsidók és a kereszteshadak) czimü ismert regényének forditása. Mindazon szépségeket, melyekben az eredeti ugy bővelkedik, kitünő, germanizmusoktól mentt, héber prózában tudta visszaadni.
Utóbbi időben e rendkivül szerény nőt, ki mint Markel Ansel neje, Kownóban él és gyermektelen maradt, sulyosan sujtotta a sors ; előbb jómódu lévén, most szegénységgel és szükséggel kell küzködnie, annyira, hogy nincs sem ideje sem kedve a tudományokkal foglalkozni, és az oly szerencsésen megkezdett irodalmi pályán tovább haladni.
Egy máslk tehetséges irónő — szintén lengyel nő — Rabbinovicz-Kreidmann Berta, előbb jómódu szülék gyermeke, ki szokatlan ügyességet szerzett magának az uj héber idioma használatában. Egy atyjához intézett s a »Hasachar« (a regghajnal) folyóiratban közzétett levele magas eszményi lendületről s a mellett házias egyszerüségről, megható gyöngéd családi boldogságról és Istenbe vetett rendithetetlen bizalomról tanuskodik. Ezen 1871. ápril 4-ikéről keltezett levél volt az utósó, melyet a szép reményekre jogositó fiatal asszony irt. Férjével, ki tudományos kiképezése czéljából Bécsben tartózkodott, nem élt boldogan. Búskomorságba esett és ablakából kiugorva korai véget vetett ifju életének; huszonkét éves korában halt meg Bécsben 1871. május 16-án.
Kevésbé ismeretesek : Bramsohn szül. Horowitz Lea, egy közbecsülésben álló oroszországi család tagja, kitől egy a maga nemében mesteri szerkezetü vigasztaló iratot közöl a »Hasachar« ; Belkind Olga egy szegény leány, ki szülészetet tanult és egy szent-pétervári jóltevőjéhez intézett hálairatban hitsorsosai- nak szivükre köti, hogy fiatal leányokat és asz- szonyokat, kik mint ő, bizonyos müvészetben vagy tudományban óhajtják magukat kiképezni, a szükséges támogatásban részesitsenek.
Trierben él bizonyos L e v y asszony, tisztességes kereskedő neje, ki héber nyelven versel, de szegénységből nem lép a nyilvánosság elé; és Brody közelében egy fiatal leány Erbstein Amália, ki nemcsak meglepő jártassággal bir a bibliában, de talmudot is tanul és több nyelvben otthonos.
A héber nyelvben való jártasságukért emlitést érdemelnek még: Balaban Rahel L e a, egy leányiskola tulajdonosnője Odessá- ban ; L evi Taube, Vilnában; Banda- r e w s k y szül. Glasberg Mirjam Dub- nóból és E l z i n S. Kiewből.
Mielőtt berekesztenők az irodalommal foglalkozó zsidó hölgyek tekintélyes sorát, még egy nem jelentéktelen lengyel irónőt kell megemli- tenünk.
S a u l s o n szül. Felix Rozália tisztetelethelyet foglal el a lengyel irodalomban. Mun kálatai közül kiemelendő Lessing »Bölcs Nathan«- jának müvészi forditása (Lipcse 1867).
A TUDOMÁNY ELŐMOZDITÓNŐI.
A tudományok előmozditása, és azok mi- velőinek támogatása a zsidóknál régtől fogva vallásos cselekedetnek tartatott, mely a zsidónők által is mindenkoron örömest és nagylelkü módon gyakoroltatott. Olyan nőkről, kik, mint donna Nasi Gracia és leánya Reyna, Chiera Eszter és Bassewi Hendel, zsidó tudósokat hajlékkal láttak el, vagy zsidó irodalmi munkákat kinyomattak, már eddig is megemlékeztünk. Modena Fioretta, Modena Salamon ben
