hanem a zsidó tudományokban is, melyekben atyja által oktattatott, nagy jártassággal birt; sőt a talmudot is értette. E nénjét — ki életének utóbbi husz évében sem járni, sem egyenesen ülni nem tudott, és utóbb olyannyira meggörnyedt, hogy arczát csak egy rőfnyire hor- dozhatá a földtől, és ki 18o6-ik év január havában halt meg, hatvanöt éves korában — igyekezett Rachel tudományosságban utólérni.
Nagybátyjától Luzzato Dávidtól, ki művészien esztergályozott, megtanulta az esztergályo- zást és később a szabóságot is; e geniális férfiunál, ki a mellett egyideig tanitói állást is viselt, tanulta Rachel a zsidó tudományokat, és annyira vitte azokban, hogy az egész bibliát eredeti szövegben tudta olvasni. A kommentárokkal is — különösen a Rasiéval — megismerkedett, előszeretettel olvasá a spanyol Bechai (Bahie) »A sziv kötelmei* czimü erkölcstanát, és az ismert — tévesen Aboab Izsáknak tulajdonitott — »Menorat Hamaor«-t. Tizennégy éves korától tizenhat éves koráig egy derék tanitó vezetése alatt a talmudot is tanulmányozta. Fivérének nem jelentéktelen könyvtárában pedig élénk szelleme mindig uj tápot talált. Egyszer megkérte unokatestvérét, a már emlitett paduai tanár Luzzatot, hogy szerezze meg neki az aramei nyelven irt »Sohar« czimü kabbalisztikus munkát. Ez csakhamar keritvén egy példányt, elhozá neki. Rachel megtéritvén a könyv árát, kérd;zé: »És mit ajánlhatnék én neked hálából fáradságodért?« »Mit sem kivánok egyebet« — felelt Luzzato — »mint, hogy mit se higyj mindabból, a mit e könyvből olvasni fogsz.c »Vaj mi bajos dolog az, a mit kivánsz.!c felelt erre Rachel azon szavakkal, melyeket Eliás próféta tanitványának Elisának mondott.
Rachel gazdag tudományossága miatt mint csodagyermek bámultatott, és kérők által rajong- tatott körül; de ő a legfényesebb házassági ajánlatokat visszautasitá, és végre kijelenté anyjának, hogy már évek előtt egy görczi ifju embernek igérkezett, kiről nem is akar lemondani. Nehéz szivvel adá anyja beleegyezését és igy tartatott meg 1819. márczius 5-én pénteken esküvője Morpurgo Jakabbal; egy szellemre, képzettségre és jellemre nézve messze mögötte maradó férfiuval. Házassága nem volt boldog; a kitünő, igazán vallásos asszony, daczára annak, hogy férje rendezett vagyoni körülmények között élt, gyakran nyomasztó szükséget szenvedett. Nyugalmat és derüt a tudomány, különösen a héber költészet szerzett neki. Különféle dolgozatai, mint sonettek, epistolák és alkalmi költemények, melyek közül több egyes folyóiratokban közöltetett, tiszta nyelvezet, érzelem és bensőség által tünnek ki. Nagy tudományossága és ritka vallásossága még alapos talmudistákban is tiszteletet keltettek iránta. Tudósokkal folytatott levelezéseit többnyire héber, néha aramei nyelven folytatá. Érettebb korában forró vágyat érzett Jeruzsálembe zarándokolni, és 1855-ik évben Montefiore Mózestól és Judithtól engedelmet kért, hogy őket utazásukban a szent városba elkisérhesse. De óhajtása nem teljesült. Sokaktól tisztelve halt meg 1871. augusztus 23-án Triesztben. Fiai birtokában sok van még dolgozatai közül, melyek valószinűleg sohasem kerülnek a nyilvánosság elé.
Morpurgo Rachel tudós barátnői közé tartoznak : rokona Luzzatto Tamar, a »bio- graphikus szótár«-a és gazdag kéziratgyüjtemé- nye által ismeretes Ghirondi M. S. paduai főrabbinak 1854-ben elhunyt neje, kinek halálára Rachel egy mélyen megható elégiát irt; és Ephrosi Deborah, kinek Rachel szerénységből elsőséget adott maga fölött és tiszteletére dicséneket szerzett.
A nevezett olasz nők mellé méltán sorakoz- hatik a galicziai
Wohllerner Jetty (Jenta)
Lembergben. Iskolai képzettsége igen hiányos volt e nőnek. Atyja, Kehlmann Mihály elégnek tartotta, hogy leánya a német népiskola három osztályát magánuton végezé, azaz: hogy egy
kicsit irni, olvasni és számolni megtanult; és azután a kerületi hivatalnál nyilvános vizsgát tett, mint az a menyasszonyoktól megkivántatott. Azon időben ugyanis nem adatott zsidó leánynak házassági engedély, mig a kerületi hivataltól német tantárgyak ismeretéről és »kevés val- lás«-ról szóló bizonyitványt nem tudott felmutatni. Jetty már nyolcz éves korában letevé a vizsgát, s bevégezvén tanulmányait — belépett az üzletbe. Eleinte csupán jó másológép lévén, nem sokára a kereskedelmi levelezéssel s a könyvvitellel is megprobálkozott, és különösen a számlálásban nagy ügyességre tett szert. Minek tanult volna még többet is ! Midőn fivérének tanitóra volt szüksége, ő is részt vett az annak tartott héber oktatásban; ha ugyan a pusztahallgatás részvételnek nevezhető. Ekköz- ben ugy megkedvelé a héber nyelvet, hogy különösen szombat- és ünnepnapokon elővevé a Pentatcucht és a héber szöveget a Mendelssohnféle forditással tanulgatá. Valamely nap atyja egy keresztény hölgy, Schurman Anna Mária héber leveleire figyelmezteté őt. Ezek elolvasása után mintha villamszikra járta volna át, felindulással mondá: »Minő szégyen zsidó leányokra nézve ! Meg kell kisérlenem e szemrehányást elháritani rólunk!« A véletlen kedvezett neki. Egy ifju lengyel, ki akkor Lembergben tanult, a későbbi horuwszowi orvos Goldschmied, ok-
tatá őt a héber nyelvben. Wessely »Mosa'ide« ját és Luzzatto Mózes »DicsÓség az erényeseknek« czimü allegoriai drámáját olvasá vele, és más egyebeket. Mivel a tanitó irodalmi tehetséget fedezett fel a fiatal leányban, felszólitá, hogy forditásokat is eszközöljön németből héberre. De Goldschmied nem sokára elhagyá a lembergi egyetemet. Jetty, kinek a tanulás iránti szeretete és buzgalma nem csökkent, folytatá dolgozatait tanitó segélye nélkül, egyedül is.
Még alig volt tizennégy éves, midőn szülei őt egy szintoly fiatal, Rosanes L. nevü ifjuval, Brodyból, eljegyezék. Az ifju jegyes pár héber nyelvü levelezésbe kezdett, mely a tudós Rapo- port S. L. itélete szerint — kinek leányai Jetty- nek játszótársainak valának — az Énekek éneke hű viszhangjai gyanánt valának tekinthetők. Ismerősei sürgető unszolásának, hogy juttassa nyilvánosság elé e »szerelmes leveleketc, szerénységből nem akart engedni; de szorgosan összegyüjté azokat és nem látszott idegenkedni attól a gondolattól, hogy azokat majd később, esküvője után kinyomassa. Ekkor meghalt a vőlegény, kevéssel a menyegző előtt. Jetty sehol se tudott nyugalmat találni; senki se birta megvigasztalni őt. Atyja ének- és zeneoktatásban ré- szesitteté őt, azon reményben, hogy az majd eloszlathatja fájdalmát; de mind hiába volt. Ekkor vakbuzgó anyja más módhoz fogott, melyet egy
