ama hőslelkü anya és martirnő, ki végig nézi fiai vértanuságát, és végül magát is borzalmas halálnak szenteli, Istenének és hitének dicsőitésére ; ama rettenhetetlen hőslelkü királynő, ki megvetve a feje felett fenyegetve lebegő törvényt, megyen szembeszállani uralkodója haragjával, és megmenteni Izraelt Hámán gyilkos dühöngései elől. — — — Zsidó, ez az az ember, ki Istent a világ alkotóját első ismeré meg és imádta őt; az az ember, ki a művelődés elsőszülött fia és a humanitás alapitója ; ki az igazságért minden vértanuszenvedést és minden meg- alázást eltürt; ki még ma is szenved meggyőződéseért és kinek csak néhány csepp vizet kellene elfogadnia, hogy megszabaduljon minden bajtól, és megtalálja az aranyat és ezüstöt, mely önnek véleménye szerint, lelkét és életét képezi.«
»Lettres d'une parisienne«-jei, melyek az »Univers Israélite«-ben jelentek meg, e szellem és báj által kitünő hölgynek csakhamar meg- szerzék a »zsidó Sévigné« nevet, sörömmel so- rolák őt azon nők közé, kik népünk nagy jövő jén épitenek.« Ekkor, ifjan még, elragadta a halál; 1866-ban egy beteg nővérét kiséré Men- toneba; az uton hülést kapott, mely lassu, borzasztó betegségnek képezé csiráját. 1868. november I2=én halt meg Párisban, mély szomoruságára mindazoknak, kik ismerék.
Nővére Pereyra-Bloch Paulina most is foglalkozik irodalmi dolgozatokkal, melyek többnyire atyja folyóiratában látnak napvilágot.
OLASZ ÍRÓNŐK.
Olaszországban még kevesebb zsidó irónőt találunk, mint Francziaországban is.
A jelenkor egyik nevezetesebb, ha ugyan nem a legnevezetesebb olasz irónője
Fortis Gentiluomo Pavia Eugenia,
mint nevét teljesen kiirva jegyezni szokta.
Eugenia egy Pavia Salamon nevü gazdag ékszerész leánya, és 1822. január 4-én Milanoban született. Már korán rendkivüli szellemet árult el, mely oly férfiak, mint: de Magri Egydio és Sacchi Giuseppe által vezetett tudományos nevelés által a legelőnyösebben fejlesztetett. Atyját, ki sardiniai udvari ékszerészszé neveztetett ki, gyakran elkisérte üzleti utazásaiban, melyeket Olaszhonban és a franczia Svájczban tett. Velenczében lévén egy izben, megismerkedett Gentiluomoval, kivel 1839-ben tizenhét éves korában egybekelt. Velenczei tartózkodásának idejére esik Carrer Luigivel való ismeretsége is, mely nem maradt befolyás nélkül költészeti irányára. Előbb nem adott ki semmit költeményei közül, de midőn 1844. márcziusában a halál el- ragadá férjét, elhatározta boldogabb éveiben megkezdett költeményét »Nicaule«-t befejezni és a nyilvánosság elé juttatni. E »versi sci- olti«-ban szerzett, és Lattes Ábrahám velenczei rabbinus előszavával ellátott költemény Sába királynő látogatását irja le, Salamon királynál, és egyike a modern olasz költészet legbájosabb darabjainak. Ezzel egyidejüleg jelent meg tőle több bibliai idyll, mint »Rebekka«, »Jákob halála«, továbbá Dávid zsoltárai sistinákban, valamint a n-ik és 12-ik századból való szent énekek és héber költemények. Egy költeménygyüjte- ménye Carrer emlékének szentelve »Nuovi poe- sie« czim alatt 1857-ben jelent meg Velenczében. Eugenia dolgozatai Olaszhon legkedveltebb lapjainak és évkönyveinek hasábjait ékesitik; és elhalt, valamint élő költők és tudósok mint Grossi, Paravia, Bianchetti, a tudós orientalista, Montonari, Schiller olaszra forditóje, szóval és irásban ünnepelték a szellemes Paviát. Az »Ateneo di Venezia« 1856-ban levelező tagjává választotta őt, az első hölgyet, kit e tisztesség ért. Atyjának ugyanazon év vége felé bekövetkezett halála után letevé az özvegyi fátyolt, melyet tizenkét évig viselt, és egybekelt, a mint drámairó és jogi iró ismeretes Fortis Leone ügyvéddel Velenczében, s azóta ottan családi körének és a tudománynak él. 1878. november havában, midőn az olasz királyi pár Velenczét meglátogatá, Eugenia Margit királyné által külön kihallgatáson fogadtatott és kegyteljes kitüntetésben 'része- sittetett.
Némi hirnevet szerzett magának az olasz irodalomban
Fuá Ermina.
1834. október 5-én született és jómódu szülék gyermeke volt, kik 1835-ben Páduába költöztek át és ott állandóan megtelepedtek. Ermina korán tanusitott hajlamot a költészet iránt; már tizenkét éves korában is irt kis költői dolgozatokat, melyek rendkivüli tehetségre vallottak. Az 1848-iki év eseményei határozott irányt adtak munkálkodásának; ezután valamennyi műve tiszta nemzeti kinyomatot visel magán. Csak ekkor kezdett komolyabb tanulmányokkal foglalkozni, különösen az olasz irodalommal ismerkedett meg behatóan, és oly környezetben mint a Brenzoni asszonyé és oly férfiak, mint : Maffei, Futinato és mások, nem volt a szellemi serkentés hijával. 1852-ben »Versi i fiori« (Pa- dua) czim alatt lyrikai versgyüjteményt adott ki, mely, szintugy mint Olaszhon legismertebb lapjaiban és évkönyveiben megjelent egyes költeményei, átalános feltünést keltett. Az emlitett szatirikus költő Fusinato oly hatalmas benyo-
Efc&.y.
mást gyakorolt a különczködő hajlamu leányra, hogy minden áron nejévé akart lenni, szerelméért akár az izlamot is felvette volna. 1856-ban menyasszonya lőn, és hogy nőül mehessen hozzá, övéinek nagy szomoruságára egy évvel utóbb megvált hitétől. Kevés ideig Velenczében lakott, majd férjével számüzetvén onnan, Castelfranco- ban és később Paduában élt; mignem körülményei által kényszerítve egy felsőbb leányiskola vezetését vevé át Rómában, hol 1876. szeptember 30-án meghalt.
Csekélyebb jelentőségü S. C. Randegger- Friedenberg Flóra irodalmi működése, Triesztben. Mint Randegger M. rabbinus leánya, gondos nevelésben részesült, és a tanitónői vizsgát is letehette. Jó módban nevekedvén fel, jóindulatu intések daczára szerencsétlen házasságra lépett, és csakhamar — egy második Karschné — a legnyomasztóbb szegénységbe jutott. Helyzetét megjavitandó, értékesiteni akará ismereteit, és az irodalommal tett kisérletet. Igy 1855 ban egy commentárt irt a Pessach-Haga- dah-hoz, melyért Morpurgo Rachel által megénekeltetett, és a következő évben egy naptárt adott ki. Részint szive sugallatát követve, részint azon remény által kecsegtetve, hogy a szent földön majd tehetségéhez mért hatáskört talál, elhatározá szegény és nyomoruságos létére Palesztinába utazni. Miután Jeruzsálemben rövid
