a német tanügygryel saját megfigyelései után ismerkedhessék meg és hogy a német iskolák mintájára hasonlókat állittathasson Londonban is. Legujabb iratainak egyike a londoni iskolában tartott és kivánatra a nyilvánosságnak átadott értekezése a felől, hogy »mit kell a leányoknak tanulni, mit kell az anyáknak tenni, és miként kell a férjeknek őket támogatni.«
Aguilar Grace,
szüleinek, Aguilar Emanuelnek és Sárának egyetlen gyermeke, 1816-iki junius havában született Hackneyben. Oly gyöngéd és törékeny 'alkatu volt, hogy szülei jónak látták őt négy éves korában a tengerpartra, Hastingsba hozni. Az olvasást majdnem egészen magától tanulta meg, és ha ajándékot óhajtott magának, mindig a könyveknek adott előnyt. - De a könyveket nemcsak ugy futólag nézte meg, hogy aztán félre dobja, hanem a leggondosabban eltette és több izben átolvasgatta azokat.
Hét éves korától fogva már naplót vezetett e rendkivüli lányka, melybe mindent a mit látott, hallott vagy gondolt, a legszigorubb igazságérzettel bevezetett. Nagy miveltségü és szép tehetségü anyja örömest irányozá leányának szellemét minden szépnek és jónak tanulmányozására. Még mielőtt bevégezte volna tizenkettedik évét, Grace egy kis drámát irt »Wasa Gusztáv« czim alatt, — mintegy ujjmutatásul későbbi magas törekvésére.
Aguilar Grace életrajza kevés eseményt és változatosságot tud felmutatni ; az egész csak arról szólhat, mint képezé ki a leggondosabban tehetségeit, mily szeretettel teljesité kötelességeit, mint tüzött ki később egy nagy czélt magának és maradt meg stoikus elhatározottsággal a mellett, mig végre heves fájdalmak által kinozva, már nem volt többé képes reszkető ujjai között a tollat tartani.
Mily ritka kép tárul itt elénk! Egy fiatal, ritka tehetségekkel megáldott leány, családja körében mint szüleinek kedvencze, nevelve — kik a természet és müvészet minden szépsége iránti érzékkel és magasztos igazságszeretettel megáldva, elhagyják az élénk cityt, hogy épen csak kifutó jövedelem mellett, boldogságukat egyedül ez egyetlen, mindenek felett szeretett leányuk tudományosságában, kellemeiben és elégedettségében találják ; kit viszont eszményi iránya soha sem tartott vissza mindama házias kötelességek és dolgok naponkinti és óránkinti teljesitésétől, melyeket atyjának növekedő bete- geskedése mindinkább megkivánt ! Egy eszes barátnő tanácsa által ösztönöztetve; — ki a fiatal leány sokoldalu tehetségeit felismeré és belátta, hogy e tehetségeknek, hogy czélra vezessenek öszpontosittatniok kell — Aguilar Grace buzgón könyörgött Istenhez, hogy nyujtson neki módot, mely által elnyomott és megvetett népének a keresztények szemeiben, és — mi még több — saját becsérzetében való felemelésére valamit tehessen. Az volt vágya, hogy hitsorsaival megismertethesse Izrael történetét és szemeik elé vezethesse Izrael hölgyeit, azokat a hős- lelkü nőket, kikre joggal lehetne büszke a világ bármelyik nemzete. Ez nagy czél volt, oly czél, mely megremegteté szivét kebelében. Tudta, hogy az uralkodó nézetek ellen kell majd irnia, sőt azzal a, még sokkal szomorúbb öntudattal is birt. hogy nagyobb része azoknak, kikért küzdeni készült, semmibe sem veszi azt az ügyet, melynek ő magát szivvel-lélekkel szentelé. De melyik nagy szellemet rettentenek el nagy feltételétől az akadályok ? Az ifjú zsidó leány, kevés, vagy épen semmi irodalmi ismeretséggelsem birva, alig tudva, miként juttassa müvét a nyilvánosság elé, egy ideig titokban tartotta szándékát, később azonban közölte anyjával, kinek támogatására bizvást számithatott mindenben, a mi szent és magasztos. Az anya nagy örömet tanusitott leánya szándéka fölött és bizott erejében, hogy ki is viheti azt ; bizott nemeslelkü gyermekében, és hálát adott Istennek, ki ezt az eszmét felköltötte benne. Az anya tudta, hogy Grace nem csupán a reflexiók végett tanulmányozta a vallást, hanem hogy annak alapeszméit rnesszeható értelemben vevé fel magába. Népének java volt legfőbb, de nem egyetlen czélja. Mi gyakran onta az anya hála- és örömkönye- ket, látva, miként alkalmazza gyermeke a vallás szabályait a mindennapi élet minden cselekedeteiben, hogy megcselekszik minden jót, mit korlátozott körülményei engednek, és hogy talál szorgos tanulmányai és házi kötelmei mellett is még mindig időt, szegény szomszédok számára dolgozni és őket oktatni, a nélkül, hogy a szü- kölködőknek, kiket segélyben és vigaszban részesit, hitvallása után tudakozódnék. Ifju élete áldás osztogatásban és elfogadásban telt el; és hogy hihette volna anyja, ki őt oly jól ismeré, hogy most, midőn nagyra törő szelleme még magasabb czél felé törekszik, fenn fog akadni vállalatában, hogy az nem fog sikerülni neki! Az ellenkezőnek bizonyitékai nem sokáig várattak magukra.
Először a marannus Orobio de Castro »Meg védett Izrael« czimü iratát forditotta le francziá- ból (1839). Ez az első irodalmi kisérlete, magában Angliában meglehetős hidegen, de amerikai hit- sorsosai által lelkesedéssel fogadtatott; melegen óhajták ottan e felmerülő tehetséget fényének tetőpontján láthatni. Levelek és szerencsekivá- natok özönlöttek hozzá a tengeren tulról, és azok kik csak futólagos rajzát olvasák, bámultak azon nemes buzgalom és vallásos erély felett, melyet a zsidókról irva, kifejtett. Valamivel később a »Tündérkoszoru«-ban kisérlé meg költői szárnyalását, és érezve szellemi erejét, mind magasabbra emelkedett népe ügyében, és megirta » A ház befolyásá«-t és »A zsidóság szellemé«-t (The Spirit of Judaism, 1843).
De diadalmas szellemét megakasztá testi gyengesége. Az 1838-ik év tavaszán vörheny által támadtatott meg, s e betegség következményeiből soha sem gyógyult ki egészen. Nemsokára hozzá fogott azon munkához, mely megala- pitá hirnevét: »The women of Israel« (Izrael női) czimü könyvéhez. De mig szellemi ereje gyarapodott, testi ereje többszörös betegség által rongáltatott meg, s az egykor oly bájos alak már csak árnya volt önmagának. Az orvos levegő- és helyváltoztatást ajánlott neki. Néha még fel-felragadá magát, de állandó javulás nem következett be nála. Mint hajdan, ugy mostan is még mindig a zene képezé vigasztalását és gyönyörét ; de föl kellett hagynia a hárfázással és hangját is csak néha volt szabad gyakorolnia. Mindennek daczára, szelleme mindig csak előre, előre ösztönzé, és minden óráját, mely rendelkezésére állott, az irásnak szentelé.
Egy kis dolgozat: »Az angol zsidók története« (Fíistory of the english Jews) a »Cham- bers Miscellanies«-ben, volt utósó munkája.
