marathoni sikon nincsenek márvány-emlékkövek, melyek az utazó lelkesedését felkeltenék, de a szemlélő nem is érezi hiányukat; ugy van ez mindig, ha erkölcsi természetünknek szilárd és határozott érzete él bennünk : csak fel kell keresnünk azokat a helyeket, hol nagy események vitettek végbe — és lettek légyen azok számos nemzetek sorsával, vagy saját vallásunk történetével egybekötve — lelkünk azonnal tisztelettel és áhitattos magasztosultsággal telik el; mely minden tekintetben nemesebb érzelem annál, melyet az ókor pompája és csodái keltenek fel bennünk. Azért oly sokkal megragadóbb Jeruzsálem, ámbár a hitetlenek ekéi végig szántottak rajta, mint Róma és Athéne, vagy akár az egyptomi városok; daczára annak, hogy ezek még számos emlékeit birják hajdani nagyságuknak ; és még sokkal inkább minden más helyeknél, melyeket az emberi nem világi története tett emlékezetessé. Egyetlen hely se szenvedett annyit, mint Jeruzsálem; több mint valószinü, hogy mi sem létezik már abból a városból, mely az egész föld gyönyörüsége volt; a legfigyelmesebb és leglelkesültebb utazók is bevallják, hogy valahányszor oly jeleket kerestek, melyek segélyével tájékozhatnák magukat, csak kevés jel mutatkozott, mely kutatásra bátorithatta volna őket. De tulajdonképen nincs is itt szükség templom- és palotaromoKra, melyek tiszte-
letre gerjeszszenek; még ha sokkal kevesebb valószinüség léteznék is arra nézve, hogy hajdani épületek fekvését némi eredménynyel ki lehessen puhatolni, Jeruzsálem mégis megmaradna mindenkorra azon helynek, mely felé a vallásos és elmélkedő kedélyek mély vágyakozással tekintenek. Az érzelem, melyet Jeruzsálem iránt táplálunk, hasonló gyermekkorunk otthona iránti ragaszkodásunkhoz; ha ez a föld szinével tétetnék is egyenlővé, és ha évek multán visszatérve hozzá, csak felszántott földdarabot, vagy elhagyott pusztaságot találnánk helyén, keblünkben ekkor is csak ugyanazok az érzelmek keletkeznének, mintha minden épülete előttünk állna még; sőt még mélyebb benyomást gyakorolna ránk azáltal, hogy a pusztitás ugy összerombolt rajta mindent.«
A szent földön tett második utazását is — melyre az 184O-iki damaskusi szomorú események következtében vállalkozott — leirta egy, szintén nem a nyilvánosság elé szánt munkában, mely a legtisztább és legnemesebb női érzelmek füzését és a nő és hitves legtökéletesebb rajzát nyujtja; és mely sok tekintetben Schubert : »Reise in das Morgenland« czimü munkája mellé sorakozhatik.
Eme névtelenül kinyomatott utleirásokon kivül megvannak még kéziratban naplói, melyeket különböző más, hitsorsosai javáért tett utazásaiban irt volt.
De még sokkal inkább, mint irodalmi működése által, tünteté ki magát e ritka asszony, határtalan jótékonysága által; ugy Jeruzsálemben, hol több izben jelent meg, mentő angyalként és hol több általa alapitott intézet és jótékony alapitvány örökitette meg nevét, valamint Londonban is és mindenütt, hol segélyt nyujtott, a legnagyobb tisztelettel emlittetik Monte- fiore Judith. Meghalt gyermektelenül a zsidó ujév-ünnep estéjén 1862. szeptember 24-én Londonban.
Valamint Judith, irónő volt szellemes és gazdag kedélyü unokahuga, Montefiore Charlotte is, Montefiore Horace József neje Londonban; ki fiatal korában, kevéssel egy gyermeke születése után halt el, 1871. julius elején. Ezen, a zsidóreform álláspontján álló hölgytől halála előtt egy évvel jelent meg »A few words to the Jews« (Néhány szó a zsidókhoz) czimü könyve, mely tulajdonképen a vallásos érzelem ömledezése ; ez irat tartalmát az istenség és a judaismus örök elévülhetlen becse fölötti elmélkedések képezik, melyeket az irónő lelkesült és költői lendületességü szavakban fejez ki, hasonló lelkesedésre ragadva az olvasót is. Tőle való a »Gyémántsziget« czimü kedves elbeszélés is ; bár ujabb időben az állittatik, hogy az »más nő szerzeménye, ki London közelében birtokain él, és szabad idejét szellemi foglalkozásnak, gyermekei nevelésének és különösen a környékbeli szegényeknek szenteli.«
Goldsmid Anna Mária,
az angolországi zsidók emanczipátiója körül érdemeket szerzett sir Isaac Lyon Goldsmid de Palmyra baronetnek leánya, és az 1878. május 2-án hirtelen elhalt parlamenti tag, sir Francis Goldsmid nővére. Anna Mária, nagy miveltségü atyja felügyelete alatt, ki Homert és Horáczot olvasá vele, igen gondos és igazi vallásos nevelésben részesült, és minden rendelkezésére álló szabad idejét a tudománynak, de különösen a vallásnak és az iskolaügy emelésének szentelé. Egyrészt, hogy angol hitsorsosainak felvilágosodását előmozditsa, másrészt pedig, hogy a keresztényeknek helyesebb fogalmakat szerezzen a zsidók tetterős hite felől, leforditotta 18^9-ben a hamburgi hitszónok Salomon Gotthold tizenkét szónoklatát angol nyelvre. Szépen mondja forditásának előszavában : »Ha vallási kérdésekben az emberek nem a különböző felekezetek tanainak különbségeit, hanem azok megegyező tételeit akarnák kikeresni, mily sok küzdelem és fájdalom, mely Istennek szép földét meggyalázza, kiveszne akkor a világból! Igyekezzünk tehát egymást megérteni, törekedjünk embertársaink megismerésére, oly értelemben, minőben Istennek ismeretére törekszünk, hogy minél jobban utánozhassuk őket az átalános szeretetben és jóságban.«
Ama nemes szándék által vezérelve, hogy a zsidóságnak szolgálatot tegyen, és hogy az Izrael tanai lényegéről és az emberiség vallási jövőjéről szóló magasztos eszméket Angliában is megismertesse, 1855-ben sikerült forditását adta ki Philippson felolvasásainak »a vallási fogalom fejlődéséről a zsidóságban, kereszténységben s az izlamban.« A történelmi, sőt gyógyászati, és átalános jegyzetek, melyeket forditásához csatolt, nagy tudományosságáról, tehetségéről és éleselműségéről tanuskodnak. 1872-ben leforditá Cohen J. 1861-ben megjelent »Les Déi- cides« czimü könyvét és »A romániai zsidóüldözés* czimü munkát is, francziából angol nyelvre.
Miss Goldsmid valóban igen kifejlett szellemmel bir, és igen eredeti jelenség. »Miss Goldsmid, kire Ön emlékeztet — irja Varnhagen v. Ense 1847. junius 13-án egy barátnőjének — és kit Asher ur biztatására a muzeumba követtem, jelentőségteljes, sokat igérő arczkifejezéssel bir.«
Buzgón és lelkesedéssel működik miss Goldsmid a női tanintézetek megjavitása érdekében. Daczára előrehaladt korának, néhány évvel ezelőtt egy németországi utra vállalkozott, hogy
