lagászat, költészet és zene. Kellemes althanggal lévén megáldva, lelkesedéssel énekelt a Mose- vius által igazgatott zeneakadémiában és mélyedt el a classicus mesterek oratóriumaiban. A zongorajátékban sohasem emelkedett a középszerüségen felül. Csaknem beteges, érzelgős hajlamainak ellensulyozásául anyja, ki a rendre és időfelosztásra fektetett legnagyobb sulyt, szigoru házias nevelésben részesitette őt; nővéreivel felváltva egy-egy munkahete volt, mikor aztán anyja felügyelete alatt a háztartás körül — a konyhában, a varróasztalnál és a mosópinczében — kellett foglalatoskodnia. Zenére anyja csak a reggeli, olvasásra és irásbeli dolgozatokra pedig csak a késő esti órákat engedte neki; de ő, hogy tanulmányait folytathassa, és irodalmi ki- sérletein dolgozhassék, az éji órákat is igénybe vette; ez megártott egésségének, s a tartós be- tegeskedés ifjukora nagy részét megkeserité.
A lengyel forradalom s az 1848-ik év zavarai irányozák az ifjú leány figyelmét először a közügyekre, és az emberiség szenvedéseire. A rokonérzelmüek egyesitésére törekedett és alig tizennyolcz éves korában, anyja felügyelete alatt, egyletet alakitott szegény iskolásgyermekek felsegélésére; az egylet gyorsan fejlődött, és ma is sok száz gyermeknek nyujt segélyt. Ifjusága daczára a legélénkebb érdeklődéssel kisérte a politikai eseményeket; lelkesedéssel
...
csüggött a szabadságeszméken, s a társadalmi és politikai küzdelmek iránti érdeklődés egész életén át befolyásolá közhasznu működését. Mindig az a forró vágy lelkesité, hogy tehetsége szerint hozzájárulhasson az élet egyenetlenségeinek kibékitéséhez, az ellentétek kiegyenlitéséhez, és jobb állapotok létrehozásához.
1854-ben férjhez ment Morgenstern Tódorhoz, egy ügyes kereskedőhöz, ki elhagyá vele szülővárosát, hogy Berlinben telepedjék le. Berlini tartózkodásának első éveiben Morgenstern asszony kizárólag házi körének és szaporodó családjának élt. De midőn 1859-ben az az eszme merült fel, hogy a Fröbel-féle gyermekkertek Berlinben is meghonosittassanak, ő is tevékeny részt vett e mozgalomban, és annyira belemerült Fröbel tanaiba — a mi, mellékesen mondva, gondolkozásmódjára és gyermekeire nézve a legáldásosabb befolyással volt — hogy azokat szorgalmasan tanulmányozni kezdé, és egy könyvnek : »Das Paradies der Kindheiu (A gyermekkor paradicsoma) (Berlin 1861) utmutatásul, anyák és nevelőnők számára — kiadására határozá el magát. Ugyanakkor irta és adta ki, leginkább saját gyermekei számára, »Die Storchstrasse. Hundert Bilder aus der Kinderwelt« (Boroszló 1861) és »In der Dámmerung. Marchen für junge Herzen* (Berlin 1862) czimü könyveket.
Felbátoritva irodalmi dolgozatainak fényes
Zs1dó nők. II. 8
sikere által, és ama nemes szándék által vezérelve, hogy férjét, ki jelentékeny vagyont veszitett, szakadatlan szorgalmában tehetsége szerint támogassa, azzal a buzgalommal, mely neki kiválókép sajátja, irodalmi és közhasznu működésének szentelé ezentúl idejét. A gyermekkertegylet elnöknőjeül választatván meg, igyekezett ez egylet érdekeit hathatósan előmozditani, a mennyiben nemcsak a gyermekkerteknek áta- Iában volt uttörője, hanem képezdét is nyitott, gyermekkertésznők és tanfolyamokat, gyermekápolónők számára, és népszerü előadásokat tartott nők és anyák oktatására. Ez által azt az épen nem kicsinylendő eredményt szerzé, hogy a női köröket közönyükből felébresztenie és a nevelésügyi eszméknek megnyernie sikerült.
Miután a Fröbel-féle tannak, az okszerü gyermeknevelésnek ut nyittatott, és a jómóduak gyermekkertjei mellett nagy áldozatok árán az első népgyermekkert is létesittetett, Morgenstern Lina asszony az 1866-ik év elején letevé a gyermekkert-egylet elnöki tisztét, a nyilvános működés teréről visszavonulni szándékozván. Ekkor tört ki a porosz-osztrák háboru. Midőn a harczi készületek következtében a közélet minden viszonyaiban fennakadás állott be, s ennek folytán nagyszámu munkás kenyér nélkül maradt, és midőn annyi feleség és anya kenyérkeresőjét háboruba vitték, a nemeslelkü nő elhatározá, hogy népkonyhákat alapit. 1866. május 31-én egy meleg hangu felhivásban közlé eszméit a nagy közönséggel, és már junius 5-én bizottság alakult tervei kivitelére ; julius 9-én pedig megnyilhatott az első népkonyha Berlinben. Egy általa tartott felolvasás következtében nemsokára Boroszlóban is állittatott fel népkonyha, s e példát gyorsan követék Varsó, Posen, Lem- berg, Hannover, Bécs, Budapest és más városok. Eme rá nézve igen boldogitó működés által a megkezdett szépirodalmi foglalkozástól a nemzetgazdászat és a társadalmi küzdelmek terére vitetett és mivel a nevelésügy iránti érdeklődése saját gyermekei fejlődésével mindinkább növekedett, tanulmányai mind komolyabb ter- mészetüekké váltak, és közérdekü működése is mindinkább a nép nagy szenvedéseinek enyhitésére irányult.
Hogy már a zsenge gyermekszivekben fogékonyságot ébreszszen a részvét érzete iránt »Die kleinen Menschen« (A kis emberek) czim alatt száz történetkét irt a gyermekvilágból (Berlin) és 1869 elején kisdedóvó-egyletet alapitott, melynek az volt rendeltetése, hogy oly csecsemők, kik nem tápláltathattak anyjuk által, közösen egy házban neveltessenek; és később, midőn ez nem vált be, dajkáltatásra egyes családokhoz adassanak; de csak oly feltétel alatt, hogy az anya ne mondjon le gyermekéről, vagy hogy az apa — ha neje már nem élne — kötelezze magát a gyermeket harmadik évétől kezdve ujra gondoskodása alá venni.
Mind ez iparkodások közben egy czél lebegett eltéveszhetetlenül szemei előtt: a női nem hivatásának megfelelő nőnevelés. E czélból ál- litá fel 1869. őszén sulyos áldozatok árán és saját költségén a hölgyek tudományos továbbképzésének akadémiáját, miután egy »Der Be- ruf der Frau« (A nő hivatása) czimü programm- ban kifejté annak alapeszméit. Daczára sokoldalu fárasztó tevékenységének — különösen mint -háziasszony és anya — szakitott magának annyi időt, hogy ez intézetnek valamint egy magán-gyermekkertnek is, saját lakásán öt éven át naponkint öt (délelőtti) órát szentelhessen ; tizenegy tanitó mellett maga tartott előadásokat, a gyermekoktatás, nevelés és a nevelésügy története tantárgyakból. E gyorsan fejlődő intézet, mely igen érezhető hiányt pótolt, és tanitványainak elegendő száma folytán már maga kezdé fentartani magát, erős rázkódtatást szenvedett a német-franczia háboru kitörése által.
Mi mindent nem tett-e nemeslelkü nő az átalános szükség és veszély azon idejében! Nem gondolva saját érdekeinek veszélyeztetésével, nem még egésségével sem, átvevé a népkonyha-egylet részéről két berlini pályaudvarnál
