következtében még férfikora teljében hirtelen közeledni érzé halálát. Sirva és jajveszékelve, telve aggodalommal saját és két fia jövője miatt, állott Salome férje halálos ágya mellett. »Titkold el halálomat a katonák előtt«, e szavakat köté neje szivére Sándor utolsó perczeiben, »mig a vár, melyet ostromolunk, birtokunkba jut. Akkor mint győző vonulsz be Jeruzsálembe, és hatalmat és uralmat adsz a farizeusoknak. Hivasd magad elé e párt vezéreit és főbbjeit és mutasd meg nekik holttestemet; akaratukra bizva, hogy királyuk testét illendően eltemessék, vagy pedig meggyalázzák. Igérd meg nekik, hogy uralkodásod ideje alatt semmiről sem intézkedel beleegyezésük nélkül. Ne tarts az igazi farizeusoktól, sem a valódi szadduceusoktól; de a képmutatóktól és a hizelkedőktől óvakodj.«
A király utolsó akaratához képest Salome átvette az uralkodást. A nép kegyét hamar sikerült neki megnyerni, nagy bánkódást tanusitván a férje által elkövetett erőszakoskodások fölött, ő tulajdonképen csak név és czim szerint volt az uralkodónő; a valódi uralmat ugy saját hajlamának, mint az elhunyt király kivánságának megfelelőleg, a farizeusok pártjának engedte át, melynek élén a számüzetésből visszahivott tudós Juda ben Tabbai mellett rokona Simon ben Setach állott, ki azonnal búzgón hozzálátott az elhanyagolt joggyakorlás megjavitásához. Salome
