Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/33

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

következtében még férfikora teljében hirtelen közeledni érzé halálát. Sirva és jajveszékelve, telve aggodalommal saját és két fia jövője miatt, állott Salome férje halálos ágya mellett. »Titkold el halálomat a katonák előtt«, e szavakat köté neje szivére Sándor utolsó perczeiben, »mig a vár, melyet ostromolunk, birtokunkba jut. Akkor mint győző vonulsz be Jeruzsálembe, és hatalmat és uralmat adsz a farizeusoknak. Hivasd magad elé e párt vezéreit és főbbjeit és mutasd meg nekik holttestemet; akaratukra bizva, hogy királyuk testét illendően eltemessék, vagy pedig meggyalázzák. Igérd meg nekik, hogy uralkodásod ideje alatt semmiről sem intézkedel beleegyezésük nélkül. Ne tarts az igazi farizeusoktól, sem a valódi szadduceusoktól; de a képmutatóktól és a hizelkedőktől óvakodj.«

A király utolsó akaratához képest Salome átvette az uralkodást. A nép kegyét hamar sikerült neki megnyerni, nagy bánkódást tanusitván a férje által elkövetett erőszakoskodások fölött, ő tulajdonképen csak név és czim szerint volt az uralkodónő; a valódi uralmat ugy saját hajlamának, mint az elhunyt király kivánságának megfelelőleg, a farizeusok pártjának engedte át, melynek élén a számüzetésből visszahivott tudós Juda ben Tabbai mellett rokona Simon ben Setach állott, ki azonnal búzgón hozzálátott az elhanyagolt joggyakorlás megjavitásához. Salome