zu Geschlecht« (1864), az irónő legkitünőbb alkotásai közé tartoznak. Nem egyenlő becsüek novellái és elbeszélései, mint: »Dünen undBerg- geschichter1« (1851), »Gesammelte Novellen«, (1862), »Deutsche Lebensbilder«, (1858). 1861-ben megjelent »Élettörténet«-e hat kötetben, egyike a legérdekesebb és legszellemesebb önéletleirá- soknak, melyben benső fejlődését éles észszel és psychologiai tekintettel, és a környező külső körülményeket élénk megfigyeléssel adja elő.
Egy másik, bár kevésbé szapora, de nem kevésbé szellemes irónő, ki kiváló képességgel bir indulatrajzok festésére, gazdag kulturhistóriai keretben
M e y e r, szül. Weiss Rahel,
ki 1806. márczius 11-én Danczigban született. Atyja egy ottani tekintélyes kereskedő, bár idegenek iránt szivélyes és jótékony volt, saját családja fölött zsarnokoskodó, korlátoló befolyást gyakorolt. Anyját korán elveszté Rahel, szelid gyöngéd természetü mostohája pedig számos gyermekei gondozása mellett nem ért rá mostoha leányaival — Friderikával és Rahellel — is foglalkozni, és igy az ifju leány csaknem minden szellemi ösztönzést nélkülözött. Annál tüzesebb érdeklődéssel és nagyobb odaadással ragadott meg minden alkalmat, mely élénk szellemének
Ssidó nők. II. 7
-::?**.
foglalkozást birt nyujtani. Rahel egészen önma gától lett azzá a mi lett. Már az iskolában meglepte tanitóit fogalmazványaival, és azok kétkedése, hogy vajjon ő maga gondolta és dolgozta- e ki feladványait, nert1 egyszer megbántá a rendkivül érzékeny gyermeket.
Rahel benső világa korán az eszményiség felé hajolt. Erzelemvilága egész hevével ragaszkodott idősebb nővéréhez, Friderikához, ki külsejére nézve ragyogó szép, jellemre nézve pedig" Rahelnek határozott ellentéte: szenvedélyes izgatott érzelemmel telt és hajlamaiban korlátokat nem ismerő volt — és egy barátnőjéhez, kinek éles szelleme és határozott jelleme nyomán fejlett ki és erősödött meg az övé. E barátnőre, mint igen figyelemre méltó jelenségre még visz- szatérünk. A kor szokásához és szülei óhajtásához képest Rahel néhány évvel nevezett nővére halála után, általa addig is mindig ti sztelt sógorához ment nőül. Férjével, ki derék, mivelt férfiu volt, a legboldogabb házasságban élt. Üzlete — a borostyánkereskedés — gyakran hosszabb időre Konstantinápolyba vitte ezt, hol a különböző felekezetek legelőkelőbb köreivel érintkezett. Minden szabad idejét, mit kis háztartásának gondozása engedett neki, Rahel arra forditotta, hogy emberbaráti tevékenységének és mivelő. désvágyának éljen. Jótékonysága egész az ön- megtagadásig ment; maga nem volt vagyonos,
de azért segélyezé a szegényeket, valláskülönbség nélkül és mindig azon igyekezett, hogy a szükölködőket önálló munkálkodásra és saját keresetforrásra segitse. Egy Danczigban általa létesitett szegényiskolában maga tartott előadásokat, és önfeláldozása annyira ment, hogy még azon a napon sem mulasztotta el az oktatást, melynek délelőtti óráiban igen fájdalmas műtéten esett át.
Családja szaporodtával megszaporodtak házi kötelességei is, melyeket mindenkor a legnagyobb odaadással teljesitett; a mellett mindig talált időt, néhány, később jelessé vált férfiut, kik tevékeny igyekezetét méltányolni tudták, házánál vendégszeretőleg fogadni, és saját mivelődését előmozditani. Gyermekeinek dolgozóasztala mellett ülve, és azok iskolai dolgozataira felügyelve, irta — felbuzditva egy regény o'vasasa által, melynek előszavában az iró ezeket mondja olvasójának : »Ha tudnád, mily élvezetet nyujt az irás, magad is megkisérelnéd« — első művét. Ez első munkáját, fájdalom, nem fejezheté be háborittat- lanul; reményteljes fiának hosszas betegsége és azt követő halála megrendité kedélyét és ugy megtörte életerejét, hogy csaknem minden munkakedve elmult. És mégis csak tehetsége volt az, mi búskomorságát eloszlatá. Az irodalmi foglalkozásban keresett támaszt és vigasztalást; egy kiváló biráló által buzditva, hozzá fogott első három kötetes regényének befejezéséhez, mely »Zwei Schwestern« (Két nővér) czimmel 1853- ban jelent meg Berlinben, irói neve : Rahel név alatt. »Az egész regény« — irja Jung Sándor,, königsbergi tanár — »e műfaj legujabb irodalma legremekebb alkotásainak egyike. E mű két hősnője, a két nővér, a legfinomabb ellentétben van kigondolva és kidolgozva, ugy azonban, hogy az ellentét a bájos szüziesség és fenkölt szellem által — mely itt elmélkedő, ott szenvedélyes; itt kötelességéhez ragaszkodó, amott szerelemtől lángoló és igy nagyon is különczködésre hajlo- — a legbensőbb testvéri szeretet által egyesit- tetik, és a halálon túl is az örökkévalóság számára megmentetik.« A Betty története a regényben a Friderikáé, az irónő tulajdon nővéreé. »A regény két alapeszméje egyfelől a szerelem győzelme, a mint fenyegetve és korlátok közé szoritva látja magát, a családok ellenszenve, a nemzetiségek előitélete, a modern társadalomban létező egész ellentét és a felekezetek megegyez- hetetlensége által, elannyira, hogy e szerelem végre maga szab törvényt magának, és a menynyiben Isten előtt jogosultnak érezi magát, a haláltól sem retten vissza; más oldalról a hitvesi szeretet győzelme önmaga és az eszményi világ minden szitnpáthiája felett, hogy hű maradjon a kötelességhez, s a hitvesi és gyermeki szeretethez. E kettős győzelem müvészi két dokumenta a regényben : Betty végrendelete, és Lea viszonya Theodorhoz.«
Még mielőtt ez a regény kikerült volna sajtó alól, Rahel, férje ingadozó viszonyai miatt kényszerülve volt Danczigot családjával együtt el- Tiagyni. Nehéz szivvel vált meg Rahel szülőhelyétől, számos barátaitól és az általa megkedvelt férfiaktól, mint: Jacoby János, Kosch, Jung, Walesrode, kikkel baráti érintkezésben állott ; és ezután Bécsben telepedett le. Az érdeklődés és elismerés, melylyel a »Két nővér« irók részéről is találkozott, Rahelt csakhamar közelebbi érintkezésbe hozta e;iekkel. Ismerőseinek köre kiszélesbedett, és ámbár szerény vagyoni körülmények között élt, mindig élénk kedélye és ama könnyedség által, melylyel minden más szellemi individualitásba bele tudta magát helyezni, sikerült neki házát kedveltté és keresetté tenni. Kiváló férfiak, mint: Hebbel Frigyes, Lorm Hieronymus, Frankl Lajos Ágoston, Mo- senthal, házi barátai sorába tartoztak.
Bécsben Rahel többet élt irodalmi foglalkozásának, mint azelőtt. Itt jött létre »Wider die Natur« (Természet ellen) czimü regénye, melyben összegyüjtött tapasztalatait és a bécsi életen tett megfigyeléseit irja le. Elragadtatva Rachel szinpadi alakitása által, kinek játékát egyszer régebben Berlinben látta volt, és eltelve lelkesedéssel ez első rendü drámai müvésznő
