Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/316

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

A »Kochbuch für israelitische Frauen« czimü szakácskönyve által ismeretessé vált "W ol f, szül. Heinemann Reginá-tól Berlinben, elhalt férjének az ifjusági oktató és hitszónok Wolfnak általa kiadott költeményeivel együtt saját költeményei is megjelentek (Berlin 1876), melyek azonban inkább vallásos érzület, mint formatökély által tünnek ki.

Mint kőltőnők megemlitést érdemelnek még: Elsásser Dorothea egy tanitó leánya a bajorPfalzból, kinek költeményei: »Des Lehrers Treue« és »Mortara« (Achawa 1866) igen jelesek ; Friedlánder Rebekka; Cohen M i n a, az elmshorni rabbinus Kleeberg neje (most Amerikában), kitől több olvasásra méltó költemény, mint »Schach«, » Rabbinus és szerzetes« (Rabbi und Mönch), és közelebb egy kö- tetke költemény jelent meg. Mélyen érző költőnő, ki mint a tőle megjelent »Emlékirat a halottas házak törvény általi behozatalának szükségességéről« (Boroszló 1867) tanusitja, közérdekü kérdések iránt is élénken érdeklődik: K e m p n e r Friderika Boroszlóban. Sokat igérő költői kisérletek fekszenek előttünk Löwenstein Rózát ól, Löwenstein B. hamburgi rabbinus leányától, kitől számos költemény jelent meg a lem- bergi »Israelit« ban, és Deutsch Karolinától. Nem csekély ama zsidó hölgyek száma, kik szépirodalommal és költészettel foglalkoznak, de szerénységből nem akarnak nevükkel a nyilvánosság elébe lépni.

UJABBKORI REGÉNYÍRÓNÖK.

Az ujabb német regényirónők között az irodalomtörténészek szerint az első hely kétség kivül Lewald Fannyt illeti.

Lewald Fanny

származására nézve zsidónő, 1811. márczius 24-én született Königsbergben. Atyja kiváló szellemi tulajdonokkal megáldott jómódu kereskedő volt, ki azonban oly kevéssé ragaszkodott vallásához, hogy leányának szabadságot engedett, vallását elhagyni, hogy egy általa szenvedélyesen szeretett papjelölthöz mehessen nőül. A hitvallomást, melyet a szerelme által elvakitott tizenhét éves leány hitváltoztatásakor letett, önéletleirásában maga is »a lendületes jezsuitismus szomoru pél- dáj«-ának nevezi, és az egyetlen hazugságnak mondja, melyet életében mondott. Meg is bánta mélyen e lépését, mert a kereszténységnek rá nézve megfoghatatlan dogmáival nem tudott megbarátkozni. Bár külsőleg megtagadta zsidó voltát, mégis mindig zsidónőnek érezé magát, és hitsorsosai iránt állandóan hű ragaszkodással viseltetett. Mint önéletleirásában mondja, első művétől fogva minden munkáiban azt tekinté feladatául, hogy közvetve és közvetlenül a németek előitéletei ellen és a zsidók emancipá- tiója mellett küzdjön ; és egyik, legutóbbi regényében is a zsidó szellemi és családi élet kitünő rajzával járult e küzdelemhez.

Lewald Fanny életrajza és irodalmi pályája, valamint sokat olvasott regényei ismertekül té- telezhetők fel. Miután ifjukori szeretettjéről ennek merev orthodoxiája miatt lemondott, atyjával hosszabb utazásokat tett Németországban és Francziaországban, és hosszabb időszakokat töltött Boroszlóban és Berlinben. 1845-ben Olaszországba utazott, de atyjának 1846. október havában bekövetkezett halála után visszatért Németországba. Azóta — csekély megszakitásokat kivéve — állandóan, és 1854 óta mint az 1876. október 3-án meghalt Stahr Adolf iró neje Berlinben él.

Lewald Fanny világos, éles megfigyelő szellem ; meleg és mély érzelemmel bir, minden romanticismus, minden érzelmes rajongás és túlfeszitett érzelgősség nélkül. Nyelvezete határozott, egyszerü és természetes, könnyed és folyékony ; soha sem keresett, de mindig szép és nemes.

Az irodalomba unokafivére, Lewald Ágost0n által vezettetett be, ez vonta rá először a figyelmet és közlötte 1841-ben első novelláját a » Helyettes «-t (Der Stellvertreter) az általa alapitott »Európa« nevü lapban. Atyja beleegyezésével, ettől fogva az irodalmi tevékenységnek szentelte magát. 1842-ben jelent meg névtelenül első regénye: »Clementina«, mely a házasság akkoron gyakran szellőztetett kérdésével foglalkozott, de egészen más értelemben mint ez közönségesen történni szokott. Távol attól, hogy a nők emancipátiója mellett emelt volna szót, az irónő azt igyekezett feltüntetni, hogy a kötelesség iránti hűség képezi minden boldogság alapkövét.

Egyik legjobb regénye »Jenny«, mely egy évvel későbben jelent meg, és melyben saját élettapasztalatainak egy részét irta le. Mint egykor ő, Jenny is egy sötét orthodoxiában elfogult theologus jelöltet szeret, kiről vallási kételyek miatt le kell mondani. Lassan-lassan visszanyeri Jenny nyugalmát, és ámbár ő is — szintugy, mint egykor a szerzőnő — elhatározza magát a házaséleti boldogságról örökre lemondani, le- győzetik egy gróf szerelme által, ki önérzetes következetességgel minden rang- és vallásbeli előitéletét feláldozza neki, eljegyzi őt, de néhány nappal utóbb párbajban elesik ; mire Jennynek megszakad a szive és meghal. E saját története mellett az irónő egy másikat is bonyolit le, mely megragadó és megható voltában egy pillantást enged vetnünk az irónő lelki világába. Jenny fivére Ede, egy tehetséges, és jelleme, valamint ügyessége miatt átalán becsült orvos, szereti egy gazdag keresztény bankár leányát, és ez által viszont szerettetik, de ugyanazok az állami törvények, melyek nem engedik meg zsidónak, hogy mint egyetemi és középiskolai tanár működjék, a zsidók és keresztények közötti házasságot is megtiltják; Eduárd — bármily erős is szerelme — arra nem határozhatja el magát, hogy vallását elhagyja, és ezután legmagasztosabb és legszentebb kötelességének tartja hitsorsosainak politikai és társadalmi emancipátiója mellett küzdeni. Az irőnő e művében kitünően rajzolja a zsidók lealázó társadalmi helyzetét, és egyszersmind eleven rajzát nyujtja a szép és valóban emelkedett szellemü zsidó családi életnek. » Jenny« a maga idejében sokat olvastatott, és nem kevéssé járult hozzá a zsidók elleni előitéletek némelyikének megsemmisitéséhez.

Inkább politikai, de azért rokon téren mozog Lewald Fanny 1849-ben megjelent »Prinz Louis Ferdinánd« czimü regényével, melyben a berlini salonélet és azon kor zsidónői: Rahel, Herz asszony, Mendelssohn Dorothea és mások rajzoltatnak, nem mindenütt szerencsével. Nagyobb, elterjedt regényei: »Wandlungen« (1853), »Das Mádchen von Hela« (1860), »Von Geschlecht