(Stuttgart), melyet egy évvel később »Bilder und Lieder« (München), 1836-ban »Erzáhlungen und Gedichte« (Stuttgart) és 1841-ben »Erzahlungen« (Lipcse) követtek. Azon kivül közlöttek még elbeszéléseket és lyrikus költeményeket tőle : a »Morgenblatt«, Spindler »Damenzeitung«-ja, Le- wald »Europá«-ja, Duller »Phoenix«-e és más folyóiratok. Költői dolgozatai nem annyira formatökély, mint eszmegazdagság és mély nőies érzelem által tünnek ki.
Sok kiváló kortársával mint Uhlanddal, Rückerttel, Beer Mihálylyal, a »Pária« és »Stru- ensee« vele rokonlelkü költőjével, kinek kora sirját a költészet bájos virágaival ékesité, Men- zellel, Riesser Gáborral, élénk irásbeli és szóbeli érintkezésben állott. Barátai legtöbbjét, a kitünő férfiak egész körét, mely többszöri jenai tartózkodása idején alakult körülötte, lassankint kihalni látta; most teljesen megbénulva és már évek óta szobájába számüzetve magánosan, de az isteni végzésekbe vetett, derült megnyugvással élt, hozzá hasonlóan koros nővére közelében Regensburgban.
A költészet különféle nemeiben sikerrel próbálkozott Ottenheimer Henriette szellemes unokahuga
L e v i, szül. Henle Eliza,
Levi Lipót gyáros neje Esslingenben. Münchenben született és szülei által igen gondos nevelésben részesült. A rendkivüli szellemi képesség-ekkel megáldott leány fivérével, a Münchenben lakó és mint jogtudós és országgyülési képviselő ismeretes Henle S. udvari tanácsossal, közös oktatásban részesült. Az elvont tudományokon és kiterjedt nyelvismereteken kivül, már korán ritka készültségre tett szert a zongorajátékban is. Férjhezmenetele után háza kiváló társaskörnek vált gyülőhelyévé.
A fiatal asszony ogészen tudtán kivül vezettetett be az irodalomba. Elsfl irodalmi kisérlete egy zsidó becsületének rehabilitatiója volt. Egy fiatal törvényszéki hivatalnok ugyanis nyilvános helyiségben megsértett egy zsidó kereskedőt, azt kiáltva neki: »Zsidó, le a kalappal !« Eliza fölötte megbotránkozott ezen és gúnyverset irt e czim alatt: »Le a kalappal!«, mely sarcastikus módon ostorozza e sértegető önhittséget ; e vers baráti kezek által az »All- gemeine Zeitung des Judenthums« nevü lapban nyilvánosságra hozatott. Barátai biztatására és ama siker által, melyet néhány folyóiratban névtelenül megjelent dolgozatai arattak, felbátoritva, ezután gyakrabban lépett szellemi termékeivel a nyilvánosság elé. A Németországra nézve oly emlékezetes 1Sjo-ik év szolgáltatott neki tárgyat a »Blátter für den háuslichenKreis«- ban megjelent »Die Wacht am Rhein« czimü elbeszéléséhez, melyben a tulzó námeteskedést,
ÍÍ£_'-'
«£" ,:*:*?-it *
s a korlátolt particulárizmust finom humorral jellemzi. Valamivel később következett a »Stutt- garter Zeitung« tárczájában megjelent »Bei'm Volkfest« czimü vázlata, mely alapjánál és kivitelénél fogva a sváb falusi történetek irodalmának jobb termékei közé tartozik. Ugyanebben a modorban van a »Das zweite Jagerbataillon« czimü novellája is irva.
Bátran és nagy biztonsággal lépett e köl- tőnő a szinműirodalom terére is. Politikai vigjátéka: »Der zweite September«, azokat a politikai ellentéteket rajzolja, melyeket az 187o-ik évi állami változások hoztak létre. Sok ügyességgel dolgozta át a szinpad számára a »St. jamesi örült« (»Der Irre von St. James«) czimü regényt; »Percy« czimü drámát is irt szabadon Galen után, és a »Murillo« czimü komikus operához is ő irta a szöveget. Szinművei közül sok elő is adatott különböző német szinpadokon. Vigjátéka: »Az igazgatóság által« (»Durch die In- tendanz«), mely nem rég az első dijat nyerte a négyszázötven pályamunka közt, több hiánya daczára a bécsi, drezdai és frankfurti szinpadokon kedvező sikerrel adatott elő. Legujabb vigjátékával, mely »Die Wiener in Stuttgart« czimet visel, igen nagy tetszést aratott.
Levi Eliza asszony, kinek irodalmi pályája szerencsésen kezdődött, és kivel még sokszor óhajtunk a német költészet mezején találkozni,
"'W
soha sem lépett ki a háziasság köréből, melynek anyja nevelé; és megható anyai szeretettel szenteli magát egyetlen leánya nevelésének.
Szép költői tehetség" lép elénk W a r r e n s Róza személyében, Berlinben. Élet- és müveltségi viszonyairól mit se tudunk határozottan. Kiterjedt nyelvismeretekkel bir, és különös figyelmet fordit a skandináv irodalmakra; a hajdankor svéd, dán, skót, norvég, izlandi és faroei népdalokat forditja az eredeti versméretekben németre 1857 óta. Saját költeményeinek gyüjteménye 1873-ban jelent meg.
Isten iránti szeretettel teljes valódi női sziv ömlengéseit nyujtja N e u d a, született Schmiedl Fanni, a korán elhunyt loschitzi (Morvaország) rabbinus: Neuda Ábrahám most Bécsben élő özvegye, ama hét kiadásban elterjedt »Stunden der Andacht, ein Gebet- und Er- bauungsbuch für Israels Frauen und Jungfrauen« (Prága 1855) czimü imakönyvben, mely 187o-ben ujabb sorozat által bővittetett. »A legkülönbözőbb eseményekkel dúsan átszőtt életem- ben« — mondja a kitünő asszony — »gyakran vált hatalmas elodázhatatlan szükségletemmé, a magasztos világszellemmel, ki oly magasan trónol felettünk és oly mélyen alátekint reánk, párbeszédet tartanom; hogy erőt és belátást találjak nála, hogy gyakran igen nehéz áldozatokat igénylő kötelességeim utján ne ingadozzam,
és arról le ne térjek, Igy jövének létre a legtöbb imák, melyeket ez az imakönyv tartalmaz. Ez imák nyelvezete nemes, szelid és behizelgő, a nélkül hogy szóvirágos volna. Neuda Fanni elbeszéléseket irt, ilyenek a már két kiadást ért »Noami« (1867) és »Jugenderzáhlungen aus dem jüdischen Familienleben« (Ifjusági elbeszélések a zsidó családi életből) (Bécs 1876); mely utóbbiak — szám szerint négy — mindenikének egy- egy zsidó ünnepnap képezi központját, melynek jelentőséget iparkodik a gyermeki elmének megmagyarázni. A neki sajátos ügyességgel le tudja bilincselni a zsenge elméket és felébreszteni bennünk a vallás iránti szeretetet.
Szellemes költőnő, ki a nevelési szakban is elismerésre méltó módon működik : C o h n, szül. Philippson Johanna, dr. Cohn T. potsdami rabinus neje. Több sikerült metrikus forditást a franczia és angol nyelvekből tett közzé, különféle folyóiratokban ; igy a többi közt »Rabbi ben Ephraim kincsé«-t Lytton Roberttől; saját költeményei, melyek gazdag kedélyről és nemes érzületről tanuskodnak, többnyíre névtelenül jelentek meg. Különös előszeretettel viseltetik e sokoldalu képzettséggel biró asszony a műtörténelem iránt; e szakban néhány értékes dolgozatot irt az »Allgemeine Zeitung des Juden- thums«, a »Hausfrauenzeitung« és más lapok számára.
