1822-ben egybekelvén férjével, attól fogva hűséges társa és támasza volt, örömben és szomoruságban egyaránt és hű kisérője mindazon utazásaiban, melyeket akár tudományos, akár egés- ségi szempontból, Németországban, Angliában, Francziaországban és Olaszországban tett. 1854. junius havában Londonban tartózkodván, bemu- tattatott Viktória királynőnek, ki egy óra hosz- száig társalgoit e szellemes nővel. Hajdani házi barátja Heine Henrik, Gans Ede, Bunsen, Varn- hagen von Ense és sok más, kik szeretetreméltó társalgásában gyönyörködhettek, méltányolák ritka tulajdonait és kiterjedt ismereteit. 1874. augusztus havának 19-én halt meg.
KÉT RÉGIBB REGÉNYÍRÓNŐ.
Az imént rajzolt berlini és bécsi körökhöz tartoztak a következő zsidónők is, kik először léptek fel mint német regényirónők: Frohberg Regina és Gad Eszter.
Frohberg, szül. Saaling Regina nővére volt a már többször emlitett szép Saaling Mariannának, kivel Varnhagen von Ense a Rahel halála után néhány napig eljegyzettnek mondatott és ki a költő Heyse Pál anyja volt. Regina 1783. október 4-én született és egészen akarata ellenére bizonyos Friedlánderhez adatott nőül. E házasság teher volt reá nézve, melyet az akkor divó szokás szerint válás által csakhamar lerázott magáról. Ezután külön háztartást vitt Berlinben és idejét elegáns modorban finom társalk odással, szorgalmas mivelődési igyekezettel és megromlott egésségének szorgos ápolásával töltötte. Felében előkelő és felében irodalmi theatársaság és nyelvészeti társalgás képezék létének elmaradhatatlan kellékeit.
Regina, kinek szellemi képességei nem emelkedtek felül a középszerüségen, sok ideig csak forditásokra szoritkozott; kisebb regényeket forditgatott gyakorlatul a franczia és angol nyelvekből német nyelvre át és ebből vissza az eredetire, miközben ismételt javitgatásokban és gondos leirogatásban nem vala hiány. Ily történetek leirogatása könnyen vezetheté azon kisérletre, hogy maga is irjon ilyeneket; és sikerült is fáradságos iparkodásainak — egy szerelmi históriát létrehozni, melynek mindennapias hiányai nem tarthaták vissza a hizelkedő theavendégek buzgalmát, hogy azt mint a női képzelem és szivismeret gyöngéd, érzelmes alkotását ne ma- gasztalgassák és ne nyilatkoztassák ki minden előtt, hogy kinyomatásra méltó; különösen bizonyos Egloffstein gróf, ki a hiuság minden teker- vényeiben járatos ember és a porosz udvarnál mint a legnagyobb szenteskedő volt ismeretes, a legnagyobb lelkesedéssel esküdözött, hogy ily munkának okvetetlenül meg kell jelenni a nyilvánosság előtt és hogy az szerzőnőjét egyszerre a legkitünőbb irónők sorába fogja emelni. Ez beszélt is egy könyvárussal, ki hajlandónak mutatkozott a könyvet kiadni. Az ekként támogatott sürgetésnek nem lehetett ellentállani, s a becses kézirat odaadatott. De nagyobb biztosság kedvéért a kinyomatás előtt még egy biráló áttekintésen kellett átesnie, mely baráti szivességgel — mint ez maga beszéli — Varnhagen v. Ense bizatott meg, a Raheljével barátnői viszonyban álló szerzőnő által. Ő mindjárt eleinte azt akarta tanácsolni, hogy ne adják ezt az első kisérletet a nyilvánosság elébe ; de a kinyomatás elhatároztatott és azon kijelentés előtt, hogy vannak kiadványok, melyek roszabbak emennél, minden ellenmondásnak el kellett némulnia, Igy jelent meg — ámbár névtelenül — 18o8-ban könyve e czim alatt: »Luise, oder Kindlicher Gehorsam und Liebe im Streit.« A regény középszerüsége daczára tetszésre talált és ezáltal Regina felbátoritva látá magát, többet is irni és kinyomatni. Néhány évvel utóbb, 1811-ben jelent meg — ekkor már neve alatt — egy regény »Schmerz und Liebe« czim alatt, mely négy év mulva Bécsben második kiadást ért.
1813-ban Bécsbe költözött Regina, hol sokáig szivesen látott vendége volt az előkelő köröknek és hol folyton növekvő odaadással szentelte magát irodalmi foglalkozásának. Bertuch »Modejournal«-jának, valamint a Biedenfeld és Kuffner által kiadott »Feierstunden«-nek adott dolgozatokat és igen termékeny, ma már azonban elfeledett regényirónő lett. A szinműirodalomban is tett kisérletet; irt szinműveket és vigjátékokat (Wiesbaden 1817, 1818), melyek közul e darabok: »Onkel und Neffe«, »So bezahlt man seine Schulden«, »Alter und Jugend«, »Das un- vermuthete Zusammentreffen, oder .So rácht sich eine Deutsche t egyenkint is megjelentek. Regényei, melyek kedélyről és a női sziv nem közönséges ismeretéről tanuskodnak, túlélték magukat; szinmüvei — többnyire franczia darabok átdolgozásai — el vannak feledve; de nem ugy két kiadásban megjelent könyve »Gredankenfreiheit auf dem Pfade des Lebens« (Gondolkozási szabadság az élet utjain), mely egy hatvan éves élet tapasztalatait bölcsészeti axiomákban foglalja össze. Frohberg Regina, ámbár egész lényében, valamint dolgozataiban is érzelgős és negé- lyezett vala, tehetséges elbeszélő volt. De sikereivel, melyeket irodalmi pályáján aratott, büszkesége és hiusága is növekedett.
Gad Eszter.
Frohberg Regina kortársa s a hires hamburgi főrabbi Eibenschütz Jonathan unokája volt és 177O-ben Boroszlóban született. G}'ermekkorá- ban kevés kedve volt a tanuláshoz; sőt első tanitónői gyakran azt álliták felőle szüleinek, hogy minden ráforditott fáradság hasztalan. Csak tizedik évében ébredtek fel a benne szunnyadó hajlamok; és miután a kezdet nehézségeit legyőzte, oly nagy örömet talált a szellemi foglalkozásban és tudományos mivelődésben, hogy a hajnalodó reggel a tizenhárom éves leánykát még az este megkezdett könyv mellett találta. Szellemi fejlődésére a legtöbb befolyással egy általa forrón szeretett fivére birta, ki mindent közlött vele, a mit napközben maga tanult és tudományos olvasmányokkal is ellátta őt. Különös előszeretettel irt francziául; a zene iránti hajlamból megtanult olaszul és később fivérénél — ki további kiképzése czéljából néhány évig Drezdában tartózkodott — angolul is.
Gad Eszter a lehető legélénkebb érdeklődéssel viseltetett hitsorsosai polgári állásának megjavitása és vallási előhaladása iránt. Az a hir, hogy Hoym gróf államminiszter fáradozása következtében szülővárosában Boroszlóban 1791- ben rendezett zsidó iskola, a Wilhelmsschule létesittetett, egy költeményre lelkesité őt, mely a »Niederschlesische Maga.zin«-ban látott napvilágot; ez volt első irodalmi kisérlete.
1792-ben nőül ment Bernhard boroszlói kereskedőhöz, de nem élt vele boldogan és nem
Zs1dó nők. II. 6
