valamenyije ; sőt bensőleg visszatért régi hitéhez, és büszke lett reá, hogy — zsidónő. Valahányszor alkalma kinálkozott, mindig élénk érdeklődést tanusitott a zsidók és ezek politikai helyzetének megjavitása iránt; teljes erejéből védelmére kelt népének mindenkor, akár az egész, akár egyesek érdekében, és együtt szenvedé vele mindig elnyomatását és bajait. Sógorát Asser Károlyt — Róza nővérének férjét, ki előbb Amsterdamban, és később mint irodafőnök az igazságügyminiszteriumnál Hágában élt — behatóan kérte, hogy pártfogolja elnyomott hit- sorsosait, és ő vette rá egy a zsidók védelmére kiadott irat szerzésére is. Midőn 1S19-ik év nyarán egész Németországban éktelen kiáltozás keletkezett a zsidók ellen, és hepp-hepp kiáltások között megtámadták, üldözték és kirabolták őket, Rahel ezeket irá fivérének Róbert Lajosnak, ki Karlsruheban élt és ama zavargások szemtanuja volt: » Véghetetlen szomoru vagyok, olyan szomoru, milyen még nem voltam eddig soha. A zsidók miatt. Mit tegyen e tömérdek kiüzött! Meg akarnák tartani őket: de csak kinzásoknak és megvetésnek, hogy »zsidó mósli«-nak csúfolhassák; nyomorultan tengődő házalóknak, hogy megrugdoshassák, s a lépcsőkön ledobhassák őket ... A képmutató ujdonsült rajongás a keresztény hit iránt (Isten bocsássa bünömet 1) és a középkorért, annak müvészetével, költésze. tével és rémtetteive együtt, a népet arra az iszonyatosságra uszitja, melyre régi éleményeire emlékeztetve, még rávéteti magát! Zsidóüldözés .... nagyon meg vagyok szomorodva. Az uralkodó vallás eszméje mit sem ér, az vallást- talanság.
Levin Rahel, ki részt vett mindenben, az emberi nem fejlődésében, a politika, szépészet, tudomány, az egész világ haladásában, 1833. márczius 7-én halt meg Berlinben.
Valamint kedvencz fivérét Lajost, kivel élete végeig mindig zsidó irásban levelezett, mindig a közöttük megállapitott fóval »Bei'm Jochid !« (az egyetlen-egyre) emlékezteté: i y mondta, a zsidóság nagy jelentőségére gondolva, halála óráján mély megindulással: »Fenkölt gyönyörrel gondolok eredetemre; és a sors egész összefüggésére, mely által az emberi nem legrégibb emlékei a dolgok legujabb sorával a legtávolabbi idő- és térpontok egymással össze köttetnek. A mi életemben oly hosszu időn át a legnagyobb szégyen, a legkeserübb kin és szenvedés volt reám nézve, az, hogy zsidónő vagyok, semmi kincsért nem akarnám azt most odaadni, c
Temetése napján Varnhagen von Ense tetemes összeget osztatott ki zsidó szegények között,
A Meyer nővérek.
Rahel köréhez és Goethe rajongó tisztelői közé tartoztak Meyer Sára és Mariánna nővérek is, kik egyszersmind a sorsváltozások nevezetes képét tárják elénk. Könnyelmü voltukban koruk személyesitőiként tekinthetők; és hitsorsosaik- nak nem igen váltak diszére. Berlinben születtek, igen gazdag szüléktől ; nagy gazdagságban ragyogó fényüzéstől környezve nőttek fel, és az előkelő nevelés és a mivelő oktatás minden kigondolható előnyeiben részesülve, boldog ifjuságot töltöttek e]. Mindketten szépek voltak ; és a hódolatok következtében, melyekben a magas aristokráczia ifjai által részesittettek, elég .köny- nyelmüek valának apáik hitét megtagadni, és azzal szüleiknek a legnagyobb fájdalmat okozni.
Sára, az idősebb, élénk szellemmel rendkivüli szivjóságot, nagy miveltséget, idegen nyelv- és irodalomismeretet és műizlést egyesitett, és birt mindazon képességekkel és tulajdonokkal, melyek valakit társaskörökben ragyogni és a családi életben boldogitani képesitenek. Fiatal korában Lessing szépelgett neki, későbben Herder, Genlis asszony, Ligne herczeg és Goethe barátságos viszonyban állottak vele. Korai férjhezmenés és különböző sorsváltozások után — -melyek között még a meghiusult ki- keresztelkedési kisérlet ritka esete is előfordult — nőül ment a gazdag Grotthus lieflandi báróhoz, kivel hosszu ideig kedvező viszonyok között élt.
Megszokva saját értékét a valódi mértéken jóval tul becsülni, Sára csakhamar a hiuság tetőpontjára jutott. A leghiubb teremtés volt, ki, mint Rahel mondá, harmincz évig tett magának szépelgő viziteket; — eltelve undorító édeskedéssel önmaga iránt; átalán elismert bolond ; elannyira, hogy barátok és ismerősök mind visszavonultak tőle. Pedig másrészről birt a nemes lélek és önálló szellem minden feltételeivel. Korábbi években gyakran felszólittatott kiváló férfiak által, hogy lépjen fel mint irónő. Csakugyan tett is kisérletet elbeszélésekkel, szinmüvekkel és erkölcsi, sőt politikai essaykkel is német és franczia nyelven; franczia dolgozatai különösen becseseknek tartattak. Özvegyen halt meg 1828. deczember n-én Oranienburgban, hol férje — a háboru és más csapások következtében elvesztvén vagyonát — utósó éveiben a postahivatalt kezelte. Másfél évvel halála előtt azzal foglalkozott, hogy nagyszámu leveleit Ram- lertől, Stolbergtől, Schillertől, Reimarus Elizától, Genlis asszonytól, Staelnétől és még másoktól kiadás alá rendezze, de e papirok tudatlanságból nagy részt elégettettek; Goethetől kapott huszonegy levelét az 1797—1815-iki évekből Varnhagen von Ense hozta nyilvánosságra.
Sáránál sokkal szebb és vonzóbb volt ifjabb nővére Mariánna. »Szemei« — irja Manteuffel Ottó 1799-ben barátjának, Thierrotnak — »a legszebbek mindazok között, melyek valaha az égen vagy a földön ragyogtak. Az 1797-iki év nyarán Mariánna néhány napig Weimarban tartózkodott. Goethe, ki a legélénkebb vonzalommal viseltetett iránta, ezt irá akkor Schillernek: »Itt van a hires Meyer Mariánna, kár hogy nem érkezett néhány nappal korábban, ohajtottam volna, hogy Ön megismerkedjék a különös lénynyel.« Mariánna kevesebb jóhiszemüséggel és bohósággal birt mint nővére, de annál nagyobb adag könnyelmüséggel; testestől-lelkestől önző volt, minden cselekvésében és működésében csak saját érdeke lebegett szeme előtt és mindig csak magáról gondoskodott. De mindenben csak a jelenre gondolt, jövőjéről gondoskodni nem jutott eszébe.
E ritka szépségnek természetesen nem hiányzottak hódolói sem. Gessler gróf, szász követ a porosz udvarnál, oly kevéssé titkolta érzelmeit, hogy nyilvánosan azt beszéltek, hogy nőül akarja Mariánnát venni. Bernstorff Krisztián gróf — a későbbi porosz miniszter, ki akkoriban a dán követségnél volt alkalmazva Berlinben — a leghevesebb érzelmeket táplálta iránta, de abbeli szándékáról, hogy nőül vegye, atyjának, a dán miniszternek határozott ellen
