rózsákkal ékitett, ' gyönyörü fehér atlaszruha, melyet menyasszonyi ruhául hoztak nekem ! Most közönyösen néztem, gépiesen adattam magamra, és sürűn omló könyeimmel szentelém be. A vőlegény megjött, a vendégek gyülekeztek ; nekem minden gondolatom csak enyéimnél volt. Már közelgett az esküvő órája. Megkisér- lettem még egyszer beszélni atyámmal, mi sikerült is. Szeretetem e pillanatban nem birta magát másképen kifejezni, mint amaz esengő, forró könyektől kisért kérelem által, hogy bocsásson meg nekem a válás ez órájában mindent, mivel valaha megbánthattam, és hogy adja reám áldását. Ő teljesité kérelmemet, sirva ölelt át és intett, hogy távozzam, miközben félig elfúlt hangon mondá: »Gyermek, ne törd meg szivemet!« — »E szavakat« irja mint aggnő, »életem utósó pillanatáig hallani fogom.«
Házassága a kicsiny, rút Herzzel, nem any- nyira boldog házasságnak, mint jó viszonynak volt nevezhető, mindig szerető neje volt férjének, és azt oly boldoggá tette, a mennyire ez — kire nézve nem a házasság képezé az élet középpontját — nő által boldogittathatott. Oly szerelmet, minőre Henriette képes lehete, ő nem ismert, és minden gyöngédséget mint gyerekes- séget visszautasitott. Henriette erős lelkületének sikerült magzattalansága miatt sokáig érzett fájdalmát legyőzni; szeretetreméltó és szellemes 38 Zsidó nők.
i—"^3*TV^Bi^^^^^f
- ^B
emberekkel való barátságos érintkezésben, s az általa megkedvelt irodalommal és müvészettel való foglalkozás élvezeteiben keresett vigaszt.
Férjhez menetele után kezdődött meg tulaj- donképeni szellemi kiképzése, melylyel férje buzgón foglalkozott; tanitója és nevelője lőn nejének mindaddig, mig ez végre képes lőn tudománya körét önállóan, saját választása és hajlama szerint kiszélesbiteni. Herz Henriette nyelvismereteinél' fogva a tudósnők közé soroltat- hatik. Tudott héberül, latinul; Schleiermacherrel és Bekker Immanuellel görög irókat, Schadeval spanyol klasszikusokat olvasott; francziául ugy beszélt, mint született franczia nő ; az angol és olasz nyelvekben gyakran kéretett fel tanitónőül, és nem mulasztotta el az alkalmat a portugall és dán nyelvek megtanulására sem. Még aggkorában is igyekezett törökül és malájul megtanulni és Bopp által a szanszkritnak némi ismeretéhez jutni.
Többet még mint rendkivüli tudományossága, bámultatott tökéletes szépsége. Profilja a görög müvészet korabeli legszebbeket megköze- lité ; arcza szabályosan metszett ovál alaku volt, egyenes orral, nagy, sötét, ragyogó szemekkel és üde, gyöngéd arczszinnel, mely dúsan leomló fekete fürtjei által még jobban kiemeltetett. Alakja a szokott női magasságot jóval meghaladó, teljes s a mellett karcsu volt.
Herz Henriette, ki »szép mint angyal és csupa jóság és szellem « volt, mint Genlis asz- szony jellemzi őt, házát a müvelt világ központjává tevé. Alig jött kiváló ember Berlinbe, ki ne igyekezett volna vele megismerkedni és a Herz-féle salonba bevezettetni. Itt találkoztak rendesen : Engel »a világi bölcsész« (Philosoph für die Welt) a későbbi király III. Frigyes Vilmos nevelője, Ramler a költő, Dohm, a zsidók polgári egyenjogusitásának buzgó előharczosa és Spalding, Zöllner és Teller theologusok. A későbbi állami tanácsos, Kunth, bevezeté nála két növendékét: Humboldt Vilmost és Sándort; és e ritka testvérpár barátsága a szép zsidónő iránt csak a halállal ért véget. Humboldt Vilmos ábrándos vonzalommal viseltetett az imádott Henriette iránt, mig a komolyabb Sándort e nőnek éles világos, esze és állhatatos mivelődési vágya vonzotta magához. Henriette a héber nyelvre tanitotta őket és megtanitotta a zsidó folyóirásra, melyen Sándor aztán bizalmas leveleket intézett hozzá »Unalom várá«-ból, miként családi birtokát Tegelt nevezé. Henriette bizalmasabb ismerősei sorába tartoztak még: Bernstorff gróf, Maimon lengyel bölcsész, Mirabeau, az 1793-iki franczia forradalom hőse, a két Schlegel, Gentz Frigyes, a svájczi Müller János, Zelter, Schadow és több más államférfi, iró és müvész. »Nem vélek vele túlmerész állitást koczkáztatni«, jegyzi meg maga Henriette emlékeiben, »ha azt mondom, hogy nem volt akkoriban Berlinben sem férfi, sem nő, ki később bármi tekintetben is kitünteté magát, hogy ne tartozott volna hosszabb vagy rövidebb ideig, a mint viszonyai engedék, e körökhöz.«
Igen bizalmas és szivélyes viszonyban állott Henriette a protestáns theologus Schleiermacher- ral. E kis vézna férfiu már 1796-ban megismerkedett vele és férjével. Mig Berlinben tartózkodott, naponkint több órát töltött Henriettenél, legszivesebben »a déli ebéd és a tbeázás ideje között«-i órákat; nyaranta, midőn Herzék az állatkertben szoktak volt lakni, minden héten legalább egy napot nála töltött. »Kevés embernél volnék erre képes«, irta nővérének, »de ő vele igen kellemesen telik el ez a nap felváltva foglalkozás és szórakozás között. Ö olaszul tanitott engem, azaz hogy még most is tanit; együtt olvassuk Shakespearet; természettannal foglalkozunk és én közlök vele egyet-mást e szakbeli ismereteimből; majd ezt, majd amazt olvassuk egy-egy jó német könyvből, közben a legszebb órákban sétálgatunk és ugy a kedély legmélyéből beszélgetünk egymással a legfontosabb dolgok felől.«
Henriette közelében irta meg a fiatal theologus »Reden über die Religion« (Beszédek a vallás felett) czimü munkáját; az ő segitségével jöttek létre Schleiermacher korszakalkotó »Monolog«-jai; vidéki kirándulásokat, nagyobb utazásokat tettek együtt és Schleiermacher mindig csak az ő »kedves egyetlen Jetté«-jének, »egyet- len öregé«-nek, »drága sziv«-ének nevezé Henriettet. Ez az akkoriban sokszor megbeszélt viszony, melyet sokan szenvedélyes szerelemnek néztek, Schleiermacher saját állitása szerint nem volt egyéb, mint »igen bizalmas és igen szivélyes barátság ;« e férfiu, ki egészen Plátó módjára élt, plátóilag szeretett. »Soha sem tett oly hatást reám«, irja 1801 február 12-én nővérének, »mely kedélynyugalmamat megzavarta volna. A ki csak valamennyire is érti a kedély nyilatkozványait, mindjárt felismerheti benne a szenvedélytelen lényt és hogy ha lehetséges volna is, hogy egyedül külső szépség befolyást gyakoroljon rám, ő akkor sem birna rám nézve semmi varázszsal, ámbár arcza kétségkivül igen szép ; de kolosszális királyi alakja olyannyira ellentéte az enyimnek, hogy elképzelve magamnak azt, hogy mindketten szabadok volnánk, szeretnők egymást és egybekelnénk, én azt e szempontból tekintve mindig valami szertelennek és nevetségesnek találnám, c Máskülönben a theologus Schleiermacher nem igen tarta tiszteletben a házasság szentségét és nem igen okozott neki lelkifurdalást egy férjes nővel, kartársának boldogtalan házasságban élő nejével, szenvedélyes szerelmi viszony t fentartani; sőt midőn ez a szellemes nő, Grunow Eleonora,
