Elképzelhető, mily kelletlen helyzetbe jutott Dorothea, családja és barátnői nem csekély fájdalmára. Az egész városban ő róla beszéltek, még pedig a lehető leggyalázóbb módon, ugy, hogy még Herz asszony is kénytelen lett férje határozott kivánságára érintkezését vele megszaki- kitani; és még 1799 november 2o-án is, több hóval a »Lucinde« megjelente után, ezeket irá. Schleiermacher nővérének, Charlottenak: »Sok emésztő benső bánatom volt Schlegel barátom házi és nyilvános ügyei és azon gonosz helyzet miatt, melybe a világgal szemközt helyezkedett. A jó Herzné épen igy volt barátnőjét Veit asz- szonyt illetőleg és igy szorgalmasan panaszkodtak egymásnak, vigasztalgatva egymást és ké- szitve sok hiábavaló terveket.«
Dorotheának igen fontos okai voltak rá, hogy Berlinből eltávozzék. Schlegel idősebb fivére Ágoston Vilmos és ennek szép szellemi tehetségekkel megáldott, de erkölcsileg ingatag neje, ki később elválasztatott tőle, meghivták őt magukhoz Jénába, hova 179Q-ik év október havának elején legifjabb fiával el is utazott. Frigyessel nem lévén törvényesen egybekelve, azon szégyent kellett elviselnie, hogy a világ által csak kedvesének, Lucindájának tartatott. Már ez első távozása otthonából igen kellemetlen napokat hozott neki, mert Schlegel Ágoston Vilmos, e tehetséges és alapos tudományosságu, de
a^* "'--
modorára nézve hetyke ember által nem igen szivesen fogadtatott, és szeretetreméltósága és bizalomra gerjesztő egyénisége daczára sem juthatott be a jénai társaskörökbe, mert Schlegel Frigyesnek, mint a romantikus iskola vezérének, Jénában kevés barátja volt; a fiatal ficzkó — mint Schiller Goethéhez intézett leveleiben nevezi — recensiói és korának legnevezetesebb férfiai fölött mondott elvető itéletei által kelletlen egyéniséggé vált. Kerülték a vele való érintkezést és keveset törődtek kedvesével, ki azon kivül még a romantika lelkének tartatott. Csak egy nő volt, ki rendkivüli szelleme és jellemereje miatt nagyon vonzódott hozzá, Paulus Karolina ; az akkoron még Jénában, később pedig Heidel- bergben oktató egyházi tanácsos Paulus neje, ki Goethe által is elismert irónő volt. Dorothea szeretete e barátnője iránt az imádattal határos rajongásig ment; sőt gyakran monda, hogy sze- relmesebb Karolinába, mint Schlegelbe.
Schlegel körülményei Jénában nem alakultak várakozása szerint; sőt 18o1-ík év nyarán még aggályosabb jelleget öltöttek. Szilaj, állha- tatlan természete, mérhetetlen nagyravágyása, egyik helyről a másikra kergeték őt. Megint Berlinbe ment, hol Herz Henriettének szivesen látott vendége volt. »Herzné asszonynak most jobban tetszik és bizalmasabban bánik vele, mint eddig bármikor«, irja egyik levelében Schleierrnacher nővérének, Charlottenak, »mihez természetesen nem csekély mértékben járul az is, hogy immár oly régóta és oly hiven boldogitja barátnőjét és hogy komolyan foglalkozik azzal az eszmével, hogy viszonyuknak az egyetlen uton, mely előttük nyitva áll. a világ előtt is megadja törvényes szinezetét.t
De mielőtt összeköttetésük e törvényes szinezetet megnyerheté, mielőtt Dorothea törvényes hitvesévé vált volna Frigyesnek, előbb nagy jelességü atyjának nevét és emlékezetét meggyalázó lépésre kellett magát elhatároznia: el kellett hagynia apai hitét. A könnyelmüséggel a vallásos képmutatás kézenfogva jár ! Dorothea, azon férfiu leánya, ki vallásossága miatt annyi ellenségeskedésnek volt kitéve és ki a rajongó Lavaternek puszta feltevése által is, hogy a kereszténységre áttérhetve, mélyen megbántva érezé magát, — azon férfiué, ki egész lelkével ragaszkodott ősei hitéhez, és kit hitsorsosai mint nagy ujjáalkotójukat tisztelnek és ünnepelnek: Mendelssohn Mózesnek hozzá szellemre legjobban hasonló leánya, szerelme által elvakitva, elég könnyelmü volt feladni az örökséget, melyért atyja készségesen áldozott volna fel vagyont, vért és életet. Elhagyta Jénát és Schlegelt Párisba követé, hol a svéd követségi kápolnában nyilvánosan lemondott hitéről. Egyelőre protes. táns hitre tért.
Párisi tartózkodása alatt a romantika legkiválóbb képviselői közeli viszonyban állottak vele, igy : Áchim von Arnim, Hardenberg gróf, Schweigháuser, Reventlow és ennek angyali szépségü neje, a nemes Villers Charles és szellemes barátnője, kinek rózsás fejét már tizenhét éves korában a tudorföveg ékesité, csaknem mindennapos vendégek valának Schlegelnél; a német festészet és műtörténelem körül szerzett érdemekben gazdag Boisserée Sulpice nem győzi Dorothea barátságosságát és anyai gondoskodását eléggé dicsérni. Házi dolgait mintaszerü szorgalommal és iparkodással végezé. S a mellett, hogy sajátkezüleg varrogatá és tartá jó karban Frigyes fehérnemüit, egyszersmind minden iratainak másolója is volt; kézirását oly hasonlóvá tudta férjééhez tenni, hogy a kétféle irást alig lehetett egymástól megkülönböztetni. Dorothea tekintetett Schlegel minden munkája és tette lelkének ; ő volt az, ki belsejének chaosába világot hozott és ő serkentette őt minden nagyra és nemesre; Schlegel — a Chézy Hermina kifejezéseként — mintegy az ő teremtménye volt.
Parisban, hol teljes mértékben élvezé mindazon műélveket, melyeket e világváros csak nyujthat, jelentékeny irodalmi tevékenységet fejtett ki Dorothea. Még Jénában tartózkodása alatt, szerzette volt a Schlegel által névtelenül kiadott »Florentin« czimü regényt, mely D'Altont, egy
kitünő férfiut igyekezett rajzolni, ki a világot, mint természettudós tekinté és ki berlini tartózkodása alatt vele (Dorotheával) és Herz Henriettel baráti viszonyban állott. E könyv, mely Schillert előnyös véleményre hangolá a szerzőnő iránt és melyről egy ujabb irodalomtörténész ugy nyilatkozik, hogy a legjobb » mindabból, mit a romantikusok a novella terén nyujtottak, az egyetlen, a mit — a nélkül hogy nevetségessé válnánk — Goethe regényei mellett emlithetünk«, befejezetlen maradt; a második 1So3-ban irott rész sohasem nyomatott ki. Több kisebb essayn és költeményen kivül, melyek az »Europá«-ban jelentek volt meg, Schlegel Frigyesnek nem egy saját neve alatt kiadott munkája is tőle ered; igy az ó-német » Luther és Maller« czimü lovagtörténet átdolgozása és Stael assszony »Corinná«- jának forditása. Spanyolul is buzgón tanult, any- nyira, hogy Calderont és Cervantest folyékonyan clvashatá. és leforditotta az ó-francziából »Merlin varázsló történeté«-t, mely a Schlegel által kiadott sSammlung romantischer Dichtungen des Mittelalters« (a középkor romantikus költészete) czimü gyüjteményének első kötetét képezé.
Párist elhagyva, Dorotheára nézve, ki daczára túlfeszitett romantikus hajlamainak, mintaszerü gazdasszony volt, a legsanyarubb szüköl- ködés és borzasztó nyomor napjai következének be. Férjében nem volt erély, ő sokkal kényelem-
