raelylyel élénk természetek mindent meg szoktak ragadni, mi előttük ismeretlen, fordultak a szépirodalom és minden olyas felé, mi ismeretekkel kecsegtetett. Megtanultak francziául, hogy az udvar és a divat nyelvén társaloghassanak; olvasták Lessinget, ki Mendelssohnnal való barátságánál fogva is, kedvencz irója lőn a zsidó hölgyeknek ; és Voltairet olvasgatva, mohón szitták magukba mindazt, mit az akkori franczia irodalom iróniában és ledérségben létrehozott. Az angol nyelv ismeretét is igyekeztek elsajátitani, és ezáltal nem csupán a szabad szellemnek irataihoz nyilt meg az út előttük, hanem sok korregényhez is, melyek mézes táplálékot nyujtottak a zsenge leányszivek szerelmi ábrándjainak. »Mindannyiunknak lett volna hajlamunk regényhősnőkké lenni; vallja be naiv nyiltsággal Herz Henriette, »nem volt egy se közöttünk, ki ne rajongott volna ama kor regényeinek egy-egy hőséért vagy hősnőjéért; legfelül állott ebben közöttünk a szellemes, tüzes képzelettel megáldott Mendelssohn Dorothea.«
Berlinnek később hiressé vált zsidónői között korra legidősebb, szellemre és tudományosságra nézve valamennyit felülmuló volt
Mendelssohn Dorothea,
ki az elmult század hatvanas éveinek vége felé Berlinben született, mint Mendelssohn Mózes második leánya. A felvilágosultság megtestesült gyermekének tekintetett. A mennyiben Berlin a felvilágosultság birodalmának legfelvilágosultabb fővárosa volt, a Mendelssohn-házat minden felvilágosultságra törekvő főgyülhelyének kell tekintenünk. A szülői házban a rendkivűli tehetségekkel megáldott Dorothea oly kiváló férfiakat láthatott mint Engel, Dohm, Nicolai, Maimon ; hallgatá beszédeiket, figyelemmel kiséré társalgásukat és átérté törekvéseiket. A mennyire valaki csak részt vehetett, ő már kora ifjuságában a legnagyobb mértékben részt vett mindenben, mit az a szellemi tevékenységben, szabad fejlődésben és több mint természetes fesztelen- ségben bővelkedő kor nyujtott.
Dorothea vezetője és utmutatója lőn játszótársainak , terveket készitgetett és szórakozásokról, mulatságokról gondoskodott. Ő rendezett be legalább egy olvasókört, mely hetenkint nála gyült össze és melyhez többek között a nyugtalan, önnönmagával elégedetlen Móricz Károly Fülöp, Herz udvari tanácsos és ennek fiatal szép neje, Dorotheának ifjabbik nővére Henriette és Berlinnek több más szellemes zsidónője tartozott. Gazdag zsidók házainál tartott szini előadásokon Dorothea is játszotta szerepeit, hanem azért a következő reggeleken ő volt legfigyelmesebb hallgatója atyjának, ki neki, József nevü fivérének és a két Humboldtnak »Morgenstunden«-jeit (reggeli órák) szokta felolvasni.
Dorothea betöltvén tizenhatodik évét, a korát és annak követelményeit meghaladó képzettségü hajadon férjhez volt menendő. Ha egyrészt az a szemrehányás illeti Mendelssohnt, hogy gyermekei nevelésénél nagyon is elnéző volt, másrészt ellenben nem menthető fel ama vád alól sem, hogy leányai kiházasitásánál ezek iránt tulságos szigoru volt, a mennyiben hajlamaikat korlátozva, egész patriarchális modorban férjeiknek adá őket, a helyett, hogy a választást rájuk bizta, vagy őket hajlamaik iránt megkérdezte volna. Holott pedig az volt az ő — bizonyára igen követésre méltó — elve, melyet egykoron maga is követett és másoknak is olyany- nyira ajánlott, hogy a házasságoknál nem kell a fényes vagy kevésbé fényes külső körülményekre tekinteni; és szüntelen azt hangoztatá, hogy az ilyen esetekben a határozást csak a kedélyre és szivre kell bizni. De saját leányainál, különösen Dorotheánál, tekintet nélkül ha- gyá ezt az elvet és inkább azon volt, hogy minél vagyonosabb férjeket szerezhessen nekik. »Oly vő, mint Eskeles Bécsben, nem csekély tápot nyujtana büszkeségemnek !c mondá örömmel telve, midőn e gazdag bankár hozatott szóba leánya, Henriette számára. Reikel nevü leányát a Mecklenburg-strelitzi udvari ügynök Meyer Náthán fiához, egy »derék jó fiu«-hoz adta nőül. Házasságuk nem volt boldog. Reikel később egy nevelőintézetet igazgatott Altonában sok kellemmel és észszel. A szellemes Dorothea Veit Simon bankárral házasittatott össze ; egy derék férfiuval, kiben Dorothea atyja már ekkor el- ismeré ama kitünő tutajdonok alapvonalait, melyek későbben csakugyan kifejlettek nála.
Mindazáltal Dorotheát nem elégithette ki; korlátolt képzettséggel birt, s az alig tizenhét éves, élénk szellemü és alapos képzettséggel biró leány előtt nyárspolgárias kereskedőnek tünt föl, ki még külső előnyök által sem nyerheté meg; arczra nem szép, termetre jelentéktelen lévén. Nem szerette őt és soha sem is viseltetett iránta vonzalommal. E kelletlen, hajlamnélkül való házasság képezé első gyürüjét a szenvedés és szerencsétlenség lánczolatának, mely Dorothea vállát oly gyakran övezé. Vidámsága eltünt; lakodalma napjától fogva, mely 1783-ik év ápril havának elején tartatott meg, mindig komor és zárkózott volt. Mint engedelmes jó leány, szeretett atyja előtt eltitkolta banatát; ez boldognak vélte őt és ezt irá Dorothea hajdani nevelőjének : »Dorotheám az ő hasonlithatatlan Veitjával boldog házasságban él; boldogabb igy, mintha a leggazdagabb ember fia határozta volna el nagylelküen magát, hogy hozzá leereszkedjék.« Mendelssohn mindamellett sokkal finomabb emberismerő volt, semhogy fel ne ismerte volna, mily bánat és fájdalom dúlja gyermeke szivét; daczára annak, hogy az ifju házaspár külélete egyátalában nem mutatott egyenetlenkedésre. Kevéssel halála előtt egyik barátja egy fa alatt ülve találta háza előtt és azt kérdezé tőle : »Mi baja kedves Mendelssohn ur ? Olyan szomorunak látszik!« »Igen«, felelt ő, »az is vagyok! Arra gondolok, hogy mi lesz még gyermekeimből halálom után.« Ki tudja, nem szállotta-e meg akkor belsejét halk sejtelme annak, mi Doro- theáját későbben érte. Dorothea nem akart a gyenge embernek fájdalmat okozni és barátnőjének Herz Henriettenek még Mendelssohn életében tett abbeli ajánlatát, hogy Veittól elváljon, gyermeki szeretetből visszautasitá ; de még atyja halála után is több esztendő múlt el, mielőtt az elválás eszméjét ujra felvevé. Azért-e, hogy Veit- ját jobban megismeré és valódi nemes gondolkozása és szellemi müvelődés utáni szorgos igyekezete miatt tisztelni és becsülni kezdette őt, vagy azért, mert házasságuk két fiu születése által — kiknek egyike, Veit Fülöp, később mint íestő vált hiressé — magasztosabb szentesitést nyert: annyi áll, hogy 1798-ban Dorothea még Veitné asszony volt.
Ekkor, körülbelől harmincz éves korában, ismerkedett meg egy huszonöt éves fiatalemberrel, kinek külseje átalános feltünést keltett. Nem épen ékes vagy teljes, de erős, egésséges alkat, igen jellemző fej, halovány arcz, igen sötét szinü,
