ban nyilvánosan kihirdették a hitközség előljárói és rabbinusai, hogy »sem asszonyoknak, sem leányoknak nem szabad aranynyal vagy ezüsttel himzett ruhákat, sem ékszereket vagy gyöngyöket, sem virággal és tollal ékitett kis kalapokat, arany lánczokat, médaillonokat és arany órákat viselniök, sem termetüket övkötőkkel vagy szalagokkal átövezniök«. E szabályok egyszeri áthágása esetén a vétkes husz tallér birságot fizetett, mely összegnek fele a várost, fele a hitközség kórházának pénztárát illeté.
Daczára ezen és más, a kor követelményeihez alkalmazott intézkedéseknek, a zsidó nők hatásköre és szellemi müködésiere soha sem volt szűkkeblüen körülkorlátozva.
Kizárásról vallási tekintetben sem lehet szó. A zsidó vallás szabályai ugyanazok a nők, mint a férfiak számára, és a zsidó nép vértanusága krónikájában a vallás iránti rendithetetlen ragaszkodás legmagasztosabb példáit nők szolgáltatják. Bizonyos vallási teendőkből ugyan ki vannak zárva, és egy rabbinusi alaptétel szerint a legtöbb olyan vallási kötelmek alól, melyek bizonyos időhöz vannak kötve, fel vannak mentve, mindazonáltal az asszonyok mindég szorgalmasan látogatták az istenházát, és nem egy nő az előimádkozó tisztét látá el hitsorsosnőinél; a Wormsban 1275-ben elhalt Uránia előimádkozónő különösen magasztaltatik vallásossága miatt.
