Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/206

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

szonzásaul Cebá néhány hóval utóbb, karácsonytájt egy kosárkát küldött Marco által Sárának a legválogatottabb gyümölcsökkel telve, melyek csak Genuában kaphatók valának, továbbá egy ódát, mely a leggyöngédebb érzelmeket fejezé ki iránta és egy spanyol könyvet. Eltelve lelkesedéssel és Sára által bőkezüen megajándékozva tért a szolga Cebához vissza; alig birt elegendő szavakat találni, hogy lefesse Sára nagylelküségét, szeretetreméltóságát és hangjának báját, melylyel Esther legszebb helyeit előadá.

Minden levéllel, melyet Sárától kapott Cebá. növekedett e nő mély tudományossága, az ókor bölcsészeti irodalmában való jártassága, éles esze és népe történelmében és irodalmában való otthonossága fölött. Nem sokára belátta, hogy ily szellemes tudós nőnél kirba megy minden igyekezete, hosry eszét meggyőzze; szivére és kedélyére akart tehát hatni és e czélból az imához folyamodott. Sára megengedé ugyan a költőnek, hogy az ő lelki üdveért imádkozzék, de csakis azon határozott kikötéssel, hogy ő is imád- kozhassék istenéhez, Ansaldó zsidó hitre térítésért. Rajongó férfia! Egy tekintélyes és bigott génuai nőt is rávett, hogy imáit az övéivél egyesitse Sára lelki üdveért; sőt — mi mindenre nem képes a vak buzgalom! — Sára családi nevében : Coppia, miként azt eddig irta volt, ked-

^^

vező előjelt látott iparkodásának sikerére nézve ; e név azt a reményt kelté fel benne, hogy Sárát még mint keresztény nőt és egy keresztény férfival egy párrá (coppia) egyesitve fogja látni. Hogy ezen csalódásától is megfoszsza őt, Sára megváltoztatá nevét, a mennyiben azt ezután egy p-vel, Copiának irta.

Ámbár állhatatosan megmaradt vallása iránti ragaszkodásában és törhetlen hűséggel viseltetett hőn szeretett férje iránt, kit Cebá ép ugy nem szünt meg, mint őt magát tolakodó téritési kisérleteivel ostromolni, Sára mind a mellett nem vonta meg szellemi hódolatát az élte vége felé közelgő költőtől. A levelezés mit sem veszitett bensőségéből. Sára biztositá a fivére által mélyen sujtott Cebát, hogy boldognak érzené magát, ha az ő (Ansaldo) életét saját élete árán meghosz- szabbithatná ; és sürgetve kérte, hogy küldje el arczképét neki. Cebá el is küldé azt egy óda kiséretében, melynél szebbet soha sem szerzett és egy levéllel, melyet rendkivüli gyöngesége miatt, idegen kéz által kellett iratnia. Még egyszer szivére köté legforróbb ohaját Sárának; csak ugy halhat — irá — nyugodtan meg, ha bizonyossá lehet felőle, hogy az égben vele egyesitve lesz.

Sára fájdalmát fejezé ki Cebá szenvedő állapota és örömét a kapott kép fölött, de határozottan visszautasitá esengő kérelmét, hogy legalább e rövidke imát: »Szent Mária, könyörögj érettem« elmondja, már ez is annyi volna, ugy mondá, mintha megtagadná ősei hitét. Ellenben meghivá, hogy egéssége erősbödése czél- jából darab időre Velenczébe jöjjön és 1ö21-ik év január elején elküldé neki arczképét e vers kiséretében :

Ez a barátnő képe. A tiédet Szive mélyére vésve hordja, S kezét szivére téve mondja : Bálványom lakik itt, tiszteljétek !

A barátnő szépsége jóval felülmulá azt a fogalmat, melyet Cebá Marco előadása nyomán felőle alkotott; s a kép, melyre nem is várt, leirhatatlan izgatottságba ejté, annyival is inkább, mivel ép akkor veszté el egyik nővérét, kit igen szeretett és ereje is napról-napra mindinkább fogyott. »Végre mégis láttuk egymást, legalább képben« ; Irá Sárának mindjárt az ajándék vétele után; »de nem tudom, melyikünk örvendett annak inkább. Meg kell Önnek vallanom, hogy ez életben sem arczképének, sem személyének látása nem üdvös reám nézve. Lélekjelenlétre és nyugalomra volna szükségem életem utósó per- czeiben és Ön, Ön annyi oldalról intézi a támadást ellenem, hogy nem menekülhetek többé kezei közül. Oly kevéssé uralkodhatom magam felett, hogy képe előtt gyakran oly érzelmeknek engedem át magamat, melyek miatt szinte pirulnom kellene. Ügy szeretve, miként én Önt szeretem, szenvedve, miként én szenvedek, nem tudom, miként élhetek még; és mégis élek és gyöngéd leveleket irogatok, mintha napjaim nem közelednének végük felé.« Azután költői alakban folytatja:

Te napjaid virágkorában állasz, Tavaszi pompában ragyognak orczáid ; Xekem hószinre festvék fürtjeim már — És mig szivemben szerelmi láng lobog Körülöttem látom a halál árnyait.

A mig csak erőt érzett magában, nem hagyott fel iparkodásával Sárát megtériteni; de minden kisérlete hajótörést szenvedett emennek szilárd állhatatosságán. Ott akarja — mondá gyakran — sirját is találni, a hol bölcsője állott; ugy akar meghalni, a miként élt.

A sikerben már maga a buzgalomteljes Cebá se bizott többé és gyakran volt eszében, hogy megszakitja a levelezést; egy levelet irt Sárának, mely nem csupán fájdalomról, de a legmélyebb kétségbeesésről is tanuskodott.

E levél sokáig válasz nélkül maradt, Cebát folytonos nyugtalanság gyötré Sára hallgatása miatt.

Sára láthatára fölibe hirtelen komor fellegek kezdtek gyülekezni. Hetekig feküdt súlyos be-

üs1drt nő1t. J. 14

tegen; alig épült fel, az irigység és roszakarat bántalmazásait kellett elszenvednie. Saját hitsor- sosai részéről szenvedé a legfájóbb bántalmakat; néhány aljas gondolkozásu ember megirigyelé boldogságát s a tiszteletet, melyben részesült és mivel élete tiszta és szeplőtelen volt, vallásosságát támadá meg. Miután a megtámadott elhall- gattatá a giudecca-beli elleneit, egy más, sokkal veszedelmesebb váddal támadtatott meg, nem sok kellett volna hozzá, hogy mint eretnek, a kegyetlen inquisitio hatalmába jusson.

Egy ifju fanatikus lelkész, Bonifacio Bal- thazár Rovigóból, később capo d'istriai püspök, ki Velenczében tartózkodván, gyakran élvezé Sára tudományos társalgását, és hallgatá a zsidóság mellett tartott ékesszóló védbeszédeit, az 1621-ik év elején egy értekezést bocsátott közre a lélek halhatatlansága felől, melyben Sára ellen azon vádat emelé, hogy ezen, a zsidóság és kereszténység előtt egyaránt szent alapelvet tagadja. Bármennyire ellenére volt is Sárának, hogy a nyilvánosság elébe lépjen, ilyen vád után nem volt szabad hallgatnia; minden erejét összeszedve — még nem lábadt fel egészen betegségéből — két nap alatt megirá dialektikai éllel és maró gúnynyal teljes védiratát, mely által az arczátlan rágalmazót mintegy egy ütésre megsemmisité és tudatlan ellenfele fölött fényes győzelmet aratott.