Egy tudós nejéről beszélik, hogy mindig ő köté meg férje helyett a meghatározott formába hajtott Phylakterion-göböt, melyet különben csak a törvénytudósok tudnak késziteni.
Rabbi Jannai egyik leányától fivére a col- legiumban egy — minden esetre a konyhára vonatkozó — határozatot közlött, mint atyjától eredőt.
Még szolganők is voltak, kik tiszteletre készték a talmud héroszait tudományuk és az oktatások által, melyekben alkalom adtán őket részesiték ; igy rabbi Gamaliel szolgálója, ki, mint kérdéseiből kitetszik, nem volt járatlan a törvényekben, különösen azonban r. Jehuda Hanassi cselédje. Ez sok, a tudósok előtt megmagyarázhatatlan szóról és bibliai tételről tudott felvilágositást adni és értett azon a műnyelven, melyet a tudósok között is csak kevesen értettek. Midőn e szolgáló — ki 92 éves korában még tökéletes jó izléssel birt volt — látta egyszer, a mint egy apa felnőtt fiát nyilvánosan megfenyité, olyany- nyira megbotránkozott azon, hogy szerette volna az apát excommunikáltatni; mert attól tartott, hogy az apa szigora ellenállásra ingerelhetné a fiut.
RABBINIKUS KÉPZETTSÉGŰ NŐK.
Több évszázadon át nem találunk női nevezetességekre a zsidó történelemben. A középkornak sok tekintetben még mindig" homályos története nem tartotta fenn számunkra tudós nők emlékezetét, pedig föltehető, hogy e századokban sem hiányzottak olyan zsidónők, kik jám-- borság és képzettség tekintetében nemüknek diszére váltak, és akik megérdemlették volna, hogy emlékezetük az utókor számára fennmaradjon. Vak tudatlanság egyátalában nem tulajdonuk a zsidó nőknek; a zsidó asszonyoknak mindig valának kötelességeik, melyeket soha sem mulasztottak el megtanulni.
Ámbár a rabbinusok kivétel nélkül azon alapelvnek hódolának, hogy »az asszonyok tudományának csak a rokkára kell szoritkoznia«, arról mind a mellett gondoskodtak, hogy a nők az őket illető kötelességek ismeretére oktattassa- nak. Már a 13-ik században irt egy franczia rabbinus a corbeili rabbi Isaak egy minden vallási kötelességekre vonatkozó gyakorlati kézikönyvön kivül egy olyat is, mely különösen a nők kötelességeiről szólott. Azon reményt táplálta, hogy ennek ismételt olvasása és tanulmányozása által a nőknél ugyanazon czél érethetik el, mint a talmud tanulmányozása által a férfiaknál. A rabbinusok gondoskodtak róla, hogy a női kötelmekről külön könyvek irassanak, milyenek léteztek is különféle nyelveken. A 16-ik században zsidó-német rimekbe iratott át egy ilyen, mely egy lengyel rabbinusi tekintély által később ujra átdolgoztatván, olasz nyelvre is lefordit- tatott.
A törvények ismerete meg volt e szerint a középkorban is a zsidó nőknél, és dicséretükre legyen mondva, hogy a legnagyobb elnyomatás és legnagyobb tudatlanság idejében ők valának azok, kik a zsidó tudományok szent tüzét a vallás iránti szeretetből el nem hagyák aludni.
Rabbinikus tudományossággal biró nőkkel a n-ik századtól fogva egész a jelenkorig többel találkozunk; elevenitsük fel ezek közül néhánynak emlékezetét.
Mellőzzük a zsidó alchimistanő Máriát, ki az abderai Demokritos idejében — tehát az 5-ik század közepe táján — élhetett, és a médiai Otronos által számos bölcs tanácsaiért magasz- taltatik. A mily homályosak voltak — hihetőleg — nyilatkozatai, oly homályos egyénisége is.
Erényes és tudományos nő gyanánt magasz- taltatik Iben Nagdila József állami miniszter és rabbinus neje. Ez egy szegény rabbinusnak a kairuani rabbi Nissimnek volt leánya és szellemi tulajdonai által sikerült neki Granada leggazdagabb és legtekintélyesebb férfiának kezét megnyernie; kezét megnyeré, de szivét soha, házassága nem is volt soha boldog. Harmincz éves korában elveszité férjét, ki magas állásától megfosztva, 1066. év deczember 3O-án Granada kapuja előtt keresztre feszittetett, ő maga is csak nehezen birta életét megmenteni. Egyetlen fiával Lucenába menekült, hol tudományosságáért mindenki által becsültetett, és az ottani izraelita hitközség által élete végeig tisztességesen eltartatott. Fia, kit rabbinusnak képeztetett, még anyja életében elhalt ifjukorában.
»E l Muallim á«-nak, tudósnőnek neveztetett azon Ibn Altaras neje, ki a rabbinismus ellen küzdő karei tant Kasztiliába átülteié és annak a rabbaniták között hiveket szerezni igyekezett. 1126-ban bekövetkezett, halála után neje folytatá működését. Oly tudós volt e nő, hogy a kareísmus hivei között theológiai tekintélynek tartatott, a mennyiben a Kareus hagyományokat illető kérdésekben ő reá hivatkoztak és azt szokták egymástól kérdeni, miként magyarázza ezt vagy amazt a »Muallima.«
Az ünnepelt castiliai zsidó költő Ichuda Ha- léwi Abul-Hasszán egyetlen leánya mint költőnő magasztaltatik. Őt vélik egy szép elégia szerzőjének, mely Bath Léwi (Lewi leánya) acros- tichonnal ellátva, atyja »Divánc-jában foglaltatik.
Francziaország is mutathat fel több szép tehetségü zsidónőt. Orléansban találjuk :
_j*i
Bellette-e t, a talmudbeli tekintélyként ismeretes rabbi Isaak ben Menachem nővérét, ki 1050 táján élt, és
Hannát az I, Richard angol király koronázási napján Londonban agyonütött orléansi r. Jacob nővére. Bellette a vallási kötelmek ismeretéreoktatáhazája nőit fivére megbizásából; Hanna pedig az asszonyok kötelességét képező péntek esti; gyertyagyujtáskor szokásos imára oktatta hitsorsosnőit.
A tudós nők egész sora lép elénk a biblia- és talmudmagyarázóként hires Salamon ben Isaak vagyis Rasi családjában a Champagne Troyes nevü községében.
A Belle jeune-nek nevezett Rahel, Rasi leánya, igen képzett volt, valamint nővérei is. Férjével, Eliézerrel nem élt boldogan, és elválasztatta magát tőle.
M i r j a m Rasi, unokája, és rabbi Jehuda ben Nathan leánya, oly jártassággal birt a tal- mud törvényeiben, hogy a konyhát illető későbbi rabbinusi tekintélyek által hiteles véleménykép idéztetett.
Anna, Rasinak egy másik unokája, a ranierni rabbi Meír leánya, szintugy mint Bellette, vallási kötelességeikre oktatá az asszonyokat.
Az 132o-ik év táján élt Mathatias ben Joseph franczia főrabbinak — ki sok rabbinust számi
