fog hozni rátok«. »Ki ugy szereti nejét mint önmagát, és magánál nagyobb becsben tartja, arra alkalmazhatók az irás szavai: »És ugy találod, hogy béke hajlokod«.
De nem csupán férjeik, hanem idegenek részéről is különös tiszteletben részesültek a zsidó nők. Művelt férfiak sohasem mulasztották el felállani ülőhelyükről, midőn tiszteséges nő közeledett feléjük. Az asszony ugyanolyan tiszteletben részesült mint férje, s azért becsben is tartá emennek hivatását. »Ha csak oly nagy is a férj mint egy hangya« — mondja egy közmondás — »mégis az előkelők között foglal helyet az asszony«. »Ha csak mezei kerülő is a férj« — mondja egy másik közmondás — »az asszony megelégszik, és nem kér fejkendőjébe lencsét.« Egy harmadik pedig igy hangzik: »Ha csak gyapjugerebenező is a férj, az asszony a ház küszöbe elé hivja őt, és melléje ül.« Ez önérzet természetes kifolyása a hitvesi szeretetnek, mely a legszerényebb körülmények között is boldognak érzi magát.
A zsidó nőknél soha sem hiányzott az önfeláldozó szeretet. Mily nemes nőalak tünik fel előttünk a hajdankor ködéből Rahelben, Kalba Sabua leányában ! A szerelem hatalma által megdicsőülve, és belőle erőt meritve, a jeruzsálemi Krözus leánya önkényt lemondott a gazdagság fényéről, hogy megoszszon szegénységet és
