Egyszer, minden tekintetet mellőzve, a törvényterembe hatolt, épen midőn egy előtte hazugként ismeretes asszonynak valamely peres ügyben esküt kellett volna letennie és oda szólott elnöklő férjének: »Ne hagyd őt esküdni, mert tartani lehet tőle, hogy hamisan esküszik.« A hitelesség hirében álló nő e figyelmeztetésére Raba a másik félnek itélte az esküt.
Igen elbizakodottan lépett fel Choma, névrokona, a szépsége miatt hires Choma ellenében. Emez r. Judának dédunokája és Issai ben Isaak leánya, egymás után három tudósnak volt neje: előbb a pumbeditai Rachbáé, azután rabbi Isaaké, a Rabba bar Chama fiáé, végre pedig az Abajié, ki azonban rövid idő mulva szintén meghalt.
Abaji halála után a szép Choma férjének barátja és utóda Raba elébe lépett, azon követeléssel, hogy bizonyos évi járulékot tüzzön ki neki. Midőn kivánsága kellő módon teljesittetett, még bizonyos összeget követelt borra is és midőn a biró azt jegyzé meg, hogy tudomása szerint Abaji tartózkodott a borivástól, ő tehát nem lehet ahhoz szokva és igy a törvény értelmében nem is tarthat reá igényt, Choma azt felelé, hogy férje igen is ivott bort, még pedig igen magas kelyhekből; és ezzel, hogy megmutathassa rajta a kelyhek magasságát, felleplezi karját, mely alabastromszerű fehérségével a törvénytermet szinte megvilágositá.
Midőn Raba izgatottan hazatért, neje — ki nem csupán tudós, de miként anyja is, hiu és féltékeny nő vala — kérdezé, hogy ki volt ma nála a törvényteremben; megtudva, hogy Abaji özvegye, a szép Choma volt, egyenesen utána futott ennek és egy fapapucscsal jól elveré, mondván: » Három férjet vittél már a földbe, már meg az én férjemet akarnád elcsábitani!« aztán pedig saját maga személyesen kiüzte a városból.
Chomának kortársa volt a hires
Jalta,
az exil fejedelem Abba-Mari leánya és rabbi Nachman neje, kihez mint özvegy ment volt nőül. Első házasságából született gyermekét egy daj kához adta, hogy, mint özvegy, a törvény által kiszabott idő előtt lehessen rabbi Nachman nejévé. Jalta ugy találó — gyakran maró — élczei, mint tudományossága és szabad szelleme miatt, a talmud legérdekesebb asszonyai közé soroltatik. »Mindenért« szólt egyszer, amit megtiltott a thóra, kárpótlásul, megfelelő élvezetet engedett meg nekünk. Megtiltotta a vér élvezését, de megengedte a májét; a szarvasmarha faggya helyett a vadét van megengedve használni. Nem szabad a sertéshust megennünk, de kárpótlás adatott érte a tokhal fejében. Tiios a férjezett
. .
nővel való viszony, de az elválasztott asszony - nyal, még ha férje életben van is,- szabad házasságra lépni. A kutheusnővel nem szabad házasságra lépni, de fogoly pogány nőt nőül venni meg van engedve. Miért nem engedtek tehát bölcseink a tejben főtt husért is megfelelő élvezetet?«
Mint az exilfejedelem leánya és r. Nachman neje — ki is ipa által főbirónak neveztetvén ki, nejéhez hasonlóan szerette a pompát — Jalta nagy módban élt. Hordszékben hordatta magát és a tudósoktól, kik házába jártak, oly hódolatot igényelt, mint egy fejedelemnő. Midőn Ulla egykor asztalánál ebédelvén, habozott az asztali áldás serlegét oda nyujtani neki, haragosan felállott az asztal mellől és a pinczébe menve, négyszáz boros korsót összetört. Midőn aztán Ulla, ki szegény volt és vándorolni volt kénytelen, r. Nachman rábeszélésére később részesité az előbb megtagadott figyelemben, azt mondatá neki: »Kóborlóktól fecsegés ered és rongyokból férgek származnak.«
Egyébiránt tudott ő, különösen tudósok iránt, teljes szeretetreméltóságában is mutatkozni. Midőn rabbi Amram vallásossága miatt Jalta atyjának cselédsége által kigunyoltatván, boszu- ságában beteggé lett, ő maga készitett neki fürdőt, mely meg is gyógyitotta.
R. Nachmannal, ki — ámbár maga is a talmud nagyjai közé tertozett — soha sem zaklat- tatott általa kényes természetű kérdésekkel, több leánya volt, kik házasságuk és munkásságuk miatt dicsértettek.
Em.
Tudományban és tapasztalásban gazdag, Abajinak, a pumbeditai főiskola igazgatójának,
— ki mint már emlittetett, előre haladt korában a szép Chomát vette volt nőül — nevelőnője. Tulajdonképeni nevét nem tudjuk; a talmudban nem neveztetik máskép, mint: »Em«, anya.
Em bizonyos mértékben csoda-orvosnő volt, ismert sok, részint életrendi, részint gyógyászati, legnagyobb részt azonban hasonszenvi gyógyszereket, melyeket korán elárvult gyámfia, Abaji
— ki atyját még születése előtt, anyját pedig közvetlenül születése után elveszité és nevelőanyja iránt mindig gyermeki szeretettel és engedelmességgel viseltetett — mindig e szavakkal közölt: »Em mondá nekem.«
Voltak szerei ájulás, búskomorság és skor- piószurás ellen; különféle lázak ellen, melyeket izzasztó italokkal gyógyitott; tetszhalál, nehéz lélegzés és a csecsemők tulságos vérmessége ellen. Utasitásokat adott bűvös ráolvasásokra és a bűvös csomó kötésére, mely utóbbinak — egy utasitás szerint megkötött csomónak — állitólag az a hatása lett volna, hogy faggyu-viasz- és faviaszból álló keveréket ajánlott, mely a mostanság használtatni szokott ceratum simplexhez lehetett hasonló; fülbajoknál pedig kecskeveséket alkalmazott.
Érdekesek nevelési és életrendi szabályai. A gyermeknek önállólag kell fejlődnie és kora gyermekségétől fogva saját akaraterőre kell szoktattatnia. Hat éves korukban a fiuk kezdjék meg a szentirás, tiz éves korukban a misna tanulmányozását.
Óv a datolyának éhgyomorra való élvezésétől, de ajánlja mint erősitőt a reggeli után.
Megpörkölt terménymagvak — mondá egyszer — jótékonyan hatnak a szivre és elűzik a gondokat; és gyanusitó városi pletyka nem tart másfél napnál tovább.
Valószinüleg tőle erednek még sok más szabályok és gyógyszerek is, melyeket nevelt fia — ha nem az ő nevében is — közöl.
A talmud még több nőt is nevez, kiknek rendkivüli képzettséggel kellett birniok.
Egy rabbi Jochanan idejében (22o-ban) élt hajadon volt szerzője egy rövid, de mély értelmű, imának, mely ilyenformán hangzik:
Az édent alkotád Te, s a poklokat azonkép, Ott igazak müködnek, a bünösök emitt ; Isten! a kit illet szava kisdedeknek, Add, hogy mind halálig büntelen lehessek.
