sodik férjével együtt) találkozott vele az utczán és azt kérdezé tőle: »Melyik uton járnak Lyd- dába?« — »Bolond galilei«, felelt Beruria, »nem ismered bölcseink jelmondatát, mely azt mondja: »Ne beszélj asszonynyal sokat!« Hiszen sokkal rövidebben fejezhetted volna magadat ki ekkép, egyszerüen kérdve: Merre Lyddába?«
A zsidó-keresztyének felekezetének egyik tagja azt kérdezé egykor tőle: »Milyen különös a prófétának e mondása: Ujjongj, te magtalan, a ki nem szültél.« Tehát még ujjongjék az asz- szony a felett, hogy Isten az anyai örömöket megtagadta tőle ?« — »Bolond«, felelt Beruria, nézd meg a versszak második felét is, »mert többek fiai az elhagyatottnak, mint a férjezettnek, mond az ur« ; a magtalan nő Izrael képe: ujjonghat Izrael, hogy kebelében nem sok van hozzád hasonló.«
Midőn egy tanulót hangtalanul és csendesen látott tanulmányozni, a helyett, hogy akkori szokás szerint élénk taglejtésskkel kisérte volna a tanulást, keményen rátámadt az irás e szavaival : »Mi a testnek teljes erejével szereztetett meg, az biztos és állandó.«
Mindig »bölcseségre nyiltak ajkai« Beru- riának, mint férje magasztalólag mondja. Fivére, egy elfajult ifju, rablók közé állott és agyon- üttetett. A gyilkosok köveket és kavicsokat tömtek szájába. Rabbi Chanina ben Tradjon iránti
n*
tekintetből tisztességes temetésben akarták holt testét részesiteni. Miután az apa elmondá lelki fájdalmában a halotti beszédet fölötte, Beruria is a koporsóhoz lépett és beszédét Salamon király e mondásával kezdé meg: »Édes az embernek a csalárdság kenyere, de azután kavicsokkal telik meg az ő szája.«
E gazdag lelki adományokkal megáldott tudós asszony élete számos sorscsapás által ke- serittetett meg. Atyja, a többször emlitett r. Chanina ben Tradjon, kora több kitünő tudósaival, — mint rabbi Meír két oktatójával rabbi Akibával és rabbi Jósuával — együtt, életét mint vértanú, máglyán végezé. Anyja, mint mondják, szintén halálra itéltetett. Nővére Rómába vitetett, hogy ott, mi még a hóhérkéz általi halálnál is rettenetesebb, erkölcstelen életmódnak adassék át. Nővére nyomoruságos sorsának tudata folyton gyötré Beruriát, ki is végre rávette férjét, hogy utazzék Rómába és használjon fel minden módot a leány megmentésére. Nehéz szivvel ugyan, de végre engedett rabbi Meír neje sürgetéseinek. Mielőtt azonban hozzá fogott volna sógornője megmentéséhez, előbb próbára akarta tenni, megtudandó, a vele született erény vagy a ráerőszakolt bűn érzete hatalmasabb-e benne. Álöltözetben, mint római lovag szerelmi ajánlatokat tett neki, de azon örvendetes elégtétele volt, hogy állhatatosan visszautasittatott általa és erényes gondolkozásmódja e szerint minden erőfeszitésre méltónak bizonyult. Sikerült neki azon roszhirű háznak — melyben a leányt tartották — felügyelőjét pénzzel megvesztegetni és igy megmentette őt, de ezáltal, a mennyiben a dolog nem maradhatott sokáig titokban, maga is a legnagyobb életveszélybe jutott, melyből csak csel által birt kimenekedni.
Hazájába visszatérve, a Hadrián-féle vérrendeletek következtében hosszabb ideig bujdokolni volt kénytelen; Beruria nem távozott oldala mellől és mindég hűséges kisérője maradt. Hosz- szas bujdosás után Tiberiásban (Chamat) telepedett le r. Meír, hol szombatonként mindkét nembeli hallgatóság előit népszerű hasonlatokkal füszerezett előadásokat tartott és a szent könyvek leirása által — igen szép és igen correct irása volt — szerzett keresményéből nagynehezen tudta családját fenntartani.
Nagy tudománya daczára Beruria mindég megőrzé gyöngéd érzését és sohasem lépte át a női természet hatáskörét; a mellett nem csekély befolyást gyakorolt férjének lényegére és jellemére.
Szomszédságukban néhány szemtelen ember élt, kik az istenfélő férjet minduntalan boszan- ták. Megunva az örökös áskálódást, emez egyszer haragjában imádkozni kezdett; könyörgött az Urnak, hogy vegye el a szakadároknak — kiknek a zsidóság elleni támadásait Beruria, mint már emlitők, maró gúnynyal tudá visszautasitani — életét. Eközben belépett Beruria és hallván az imát, igy szóla férjéhez : »Ugyan mire gondolsz ? Ne a bünösök halálát, hanem a bünök megszünését kérjed; ha ezek elmulnak, nem lesz több istentelen. A gonoszság megfogyatkozásáért imádkozzál és eltünnek a gonoszok.« És ügy is történt.
A talmud "e sokat magasztalt tudósnője minden életviszonyok között bebizonyitá nemének vele született lelki nemességét: a legjobb anya volt és a leggyöngédebb feleség.
Egy szombat délután rabbi Me'ir szokása szerint előadást tartott. Mig házától távol volt, hirtelen meghalt mind a két fia ; mindkettő ritka szépséggel és lelki tulajdonokkal volt megáldva. Holttesteiket Beruria hálószobájába vivé, ágyába fekteté őket és egy fehér leplet boritott reájuk. Midőn r. Me'ir este hazajött és szokása szerint fiai után kérdezősködött, azt felelé Beruria: »A tanodába mentek.« »Többször kerestem szemeimmel, de nem láttam ott őket«. A borral telt kelyhet hozá most Beruria, hogy férje a sabbath elmúltakor szokásos hálaimát elmondja fölötte. Ez megtörténvén, rabbi Me'ir ismét kérdezé: »Hol vannak fiaim ?« »Nem lesznek távol«, felelt Beruria ekkor is. Oda nyujtá a vacsorát férjének és midőn az bevégzé étkezését, igy szólott hozzá: »Rabbi, egy kérdést akarok hozzád intézni.« »És mi lenne az?« »Bizonyos idővel ezelőtt valaki egy kincset bizott rám, melyet most visszakövetel tőlem; visszaadjam-e neki?« »Ugyan, hogy kérdezheted«, felelt a férj, »vonakodhatol-e visszaszolgáltatni neki jogos tulajdonát?« »Nem, de nem tartám tanácsosnak a kincseket a te tudtod nélkül adni vissza.«
Erre a hálóterembe vezeté férjét és levoná a fehér leplet szerettei tetemeiről. »Ó fiaim, fiaim!« jajgatott az apa, »szemeim világa, lelkem gyönyörüsége! » Ekkor megfogá Beruria siró férjének kezét és igy szóla hozzá : »Mester, nem te tanitál-e, hogy a ránk bizott kincset vissza kell a tulajdonosnak adnunk? Az úr visszaköve- telé a gyermekeket, kiket nekünk adott. Az úr neve legyen áldott!« *Az úr neve legyen áldott!« Felelt a rabbi hangosan; »és azon mondás is bebizonyul te általad: Nem gyöngy, sem drága kő — egy erényes feleség a férfi legszebb kincse.«
E meginditó szép tett, mely mint a jámbor megadás példányképe, rég helyet foglalt a különböző nyelvek költészetében, Beruriát az ókor legnemesebb nőalakjai sorába helyezi.
Sal om Imma.
Körülbelől nyolczvan évvel előbb mint Beruria, élt egy másik tudós nő, Salom Imma, egy jeruzsálemi átalánosan tisztelt tudós család
