felekezetnél nagy tiszteletben állott Schor Elixa leánya Rohatynból.Chaja értettea »Sohar« czimü kabbalisztikus munkát, beszélt annak nyelvén és jósnőnek tartatott.
FRANK ÉVA.
Sem a rabbinusok kiátkozása, sem a hatóságok részéről fenyegető sulyos büntetések el nem rettentheték a sabbatiánusok elterjedt felekezetét. Sokan közülök szinleg a katholikus hitre tértek, és nem voltak aztán se zsidók, se keresztények ; külön felekezetet képeztek, melynek tagjai titkos jegyekről ismertek egymásra és csak egymással házasodtak össze, és melynek — mint mondják — még nehány évtizeddel ezelőtt is voltak hivei Cseh-, Morva-, Lengyel- és Oroszországban.
E zsidó felekezet utósó kalandora a lengyel Frank Jakab volt, ki magát messiásnak és Isten küldöttének adta ki, és a Frankisták felekezetének alapitója lőn. E tudatlan pálinkafőző és kabbalista által minden szláv országban üzött szédelgést az 1759-ik év táján született leánya, Frank Éva sok szerencsével folytatá. Szépsége igen kapóra jött e végre, és a legjobb szolgálatokat tette neki tízelmeiben.
E misztikus hajadon élte folyása átalában titokteljes. Atyjával, ki néha gyámatyjának adta ki magát, Brünnben, később Bécsben tartózkodott ; itt II. József császár, kire Éva szépsége hatalmas benyomást gyakorolt, állitólag nőül is kérte volna őt; végre a Majna melletti Offen- bachban telepedett meg véglegesen. Frank itten Frank báró név alatt herczegi pompával lépett fel, Éva pedig azzal állott elő, hogy ő egy Ro- manovna, Erzsébet oroszországi császárnő törvénytelen leánya. Ritkán volt látható, hogy magát a lakosság által megkedveltesse, jótékony ságot gyakorolt, és a szegényeknek hetenkint adományokat osztogattatott; és ámbár jóval felül volt a harmincz éven, még mindég fényes házasságra számitott, sőt azon reményt táplálta, hogy a világmegváltónak ő fog anyja lenni.
Franknak 1791-ben bekövetkezett halála után Éva kisasszony — ki épen nem volt a szüzies- ség és erkölcsi tisztaság mintaképe — lett a hitfelekezet feje. Hogy udvarának fényét fen- tarthassa, három millió forintig adósságba verte magát, és mikor már mit sem akartak neki hitelezni többé, és Oroszországból érkezendő pénzküldeményekre történt hivatkozásai szédelgésnek bizonyultak, azon három kabbalista által, kik mindig kiséretében voltak, vörös leveleket intéztetett a zsidó hitközségekhez, melyekben mindenek előtt pénzt követelt. Több cseh — különősen prágai — sabbatiánus csakugyan eleget tett kivánságának, de nem az ő várakozásainak megfelelőleg. A hitelezők a tetemes kölcsönök visszafizetését követelték, és mivel semmikép ki nem elégittettek, házi fogságot eszközöltek ki Éva és cselédsége ellen. Ekkor egyszerre azon hir terjedt el, hogy Eva meghalt. Gyaniták azonban, hogy egy magas állásu államhivatalnok segélyével megszökött.
LIEBMANNÉ, AZ UDVARI ZSIDÓNÖ.
Az egész középkoron át a legujabb korig- meg volt, különösen minden német fejedelemnek az ő bizonyos zsidója, ki pénzügyeit kezelte helyette, ellátta az udvart ékszerekkel és a legkülönfélébb árukkal, és hébe-korba ki is segité az uralkodó urat pénzzavarából. Ezek az »udvari zsidók« — mint közönségesen neveztettek — fejedelmeik szeszélyének legalázatosabb szolgái va- lának, s a legtöbb esetben különös kiváltságokban részesültek, teljesitett szolgálataikért, mely kiváltságok nem ritkán felkölték elnyomott hitsorsaik irigységét.
Liebmannné nemcsak, hogy két udvari zsidónak volt felesége, hanem maga is az udvari zsidónő állását foglalta el a porosz udvarnál.
-
Schulhoff Eszter — ez volt hajadonkori neve
— első izben Aaron Israel udvari zsidóhoz ment nőül Berlinben. Ennek 1698. év táján bekövetkezett halála után egy Behrs Arendt nevü frankfurti zsidó kérte nőül a tekintélyes özvegyet, kinek már több felnőtt gyermeke volt, de ő inkább Liebmann Jost gazdag berlini ékszerészszel lépett második házasságra, ki neje kezével együtt az udvari zsidó állását is elnyeré. Alig két évi házasság után Liebmann meghalt (1702 január hóban); mire neje foglalta el az udvari zsidónő állását I. Frigyes királynál.
A »Liebmannné« — mint nevezni szokták,
— kellemes külsejü nő volt, és az igénytelen külsejü, kinő .t termetű első porosz király termeibe szabad bejárása volt. E körülmény ellene idézte a trónörökös — később I. Frigyes Vilmos király — gyülöletét; ennek udvari zsidója, bizonyos Magnus Márk volt Dessauból, ki, mint gondolható, a Liebmanné esküdt ellensége volt. A berlini zsidók nem csekély hátrányára ez ellenségeskedés nem sokára nyiltan kitört.
Az udvari zsidónő ugyanis a királytól különös kegy gyanánt azon kiváltságot nyeré, hogy házában saját zsinagógát tarthasson. Magnus azonban minden kigondolható módon oda igyekezett, hogy e kiváltságától megfoszthassa és a zsinagógát bezárathassa ; azon tervvel lépett tehát fel, hogy egy nagy községi zsinagógát épit. Ez sok viszálkodásra adott alkalmat a hitközségkebelében, és hosszu perre is szolgáltatott okot. Az erélyes, és ez okból félt Liebmanné a király különös ótalmában részesült és hatalmas párttal birt: fia fődékán, veje pedig berlini rabbinus volt; ki is vitte végül, hogy magánzsinagógája, melyet saját vagyonából épitett, megmaradhatott neki, és hogy nem kényszerittethe- tett, hogy az ujon épitett zsinagóga költségeihez hozzá járuljon.
Liebmann Eszter meghalt 1714. áprilisban Berlinben. Családi hagyomány szerint egy arany lánczot, melyet a király ajándékozott egykor neki, magával vitt a sirba.
JÓTÉKONY NŐK.
A vallás iránti ragaszkodás mellett különösen a jótékonyság volt az a tér, melyen a zsidó nők minden időben a legszebb érdemeket szerezték. Ha áll már a zsidó férfiura nézve is, hogy könyörületes és résztevő, mennyivel inkább áll ez az asszonyokra nézve, kik már a természettől is az érzelmek iránti fogékonyságra alkottattak és kiknek gyöngéd szivük mindig nyitva van, a szeretet és irgalom érzetének befogadására. A zsidónők mindig a jótékonyság
