mes megjelenése, és behizelgő hangja hamar megnyerék neki a sziveket. Férfiak és ifjak hozzá. csatlakoztak, asszonyok és lányok jósnőkül léptek fel mellette. Az egész zsidóságban rendkivüli izgalmat idézett elő, és több éven keresztül fényes szerepet játszott, melyben felesége hűségesen támogatta őt.
Ez asszony ifjusága regényes titokzatossággal van körül övezve.
Sára, ez volt neve, egy lengyel zsidónak Isai ben' Jehudának volt leánya és az 1ö41-ik év tavaszán Ukrániában született. Alig harmadfél éves korában a gyermek eltávozott a szülői háztól, és nem tért oda többé vissza. Zárdabeli ápáczák felfogták, hogy kolostori nevelésben részesitsék. Mintegy csoda által menekült ki a hat éves Sára a zárda falai közül, és zsidók által — csupán egy ingbe öltözötten — egy zsidó temető egyik elrejtett zugában találtatott meg. Ez embereknek, kik bámultak rajta, hogy ilyen állapotban és ilyen helyütt találják, azt adá elő lengyel nyelven hozzá intézett kérdéseikre, hogy elhúnyt atyja szelleme ragadta fel és vitte őt a temetőbe. Állitásának bizonyitékául körömnyomokat mutatott testén az asszonyoknak, melyeket atyja kezétől eredetieknek állitott. Mivel szülei elhaltak, részvétteljes lengyelek, kik 1048-ban a kozákok üldözései elől menekültek, magukkal vivék az árvát Amsterdamba; ott találta fel őt fivére egy évvel utóbb. Tizenhárom éves volt, midőn egy lengyel menekültekből álló gyülekezetben a Purim napon néhányan a társaság tagjai közül tréfálkoztak a szép leánynyal és azt a megjegyzést tevék, hogy a fiatal lengyel nő már volt egyszer férjnél. A következő éjjelen különös álma volt; azt álmodta, hogy dúsan teritett asztal mellett ült, jobbján egy igen szép férfiuval, és az összegyült vendégek »urnő«-nek szólitották, és a messiás nejeként üdvözölték őt. Midőn aztán néhány évvel utóbb jeruzsálemi küldöttek által Zewi Sabbatai felléptéről értesült, szilárdan ragaszkodott ama hithez, hogy ő a messiás arája; minden házassági ajánlatot visszautasitott, és megmaradt különös eszméje mellett, hogy ő a messiásnak van rendelve, és nem szabad máshoz mennie nőül. Később egy gazdag és gyermektelen livornói zsidó vette a szép Sárát gondviselése alá, és M. m. Frankfurton át hazájába utazott vele; de Sára Livornóban is határozottan visszautasitott mindenkit, ki őt nőül akará venni, folyton vőlegényére, a messiásra várakozván.
E rajongó leány esete, ki épen nem volt az erkölcsi tisztaság mintaképe — »sokkal köny- nyebb ájtatosan rajongani, mint jól cselekedni« — nem csekély feltünést okozott a zsidók között, ugy hogy az akkor Kairóban tartózkodó Zewi Sabbatai is meghallotta hirét a messiás-arának
Sabbatai, ki már két izben volt — ámbár mind a kétszer csak néhány napig — nős, és ekkor 36 éves vala, rögtön elküldött tizenkét ifjat két öreg egyiptomi asszony és saját nővére kiséretében Livornóba, kik Sárának egy bibliai versekből összeállitott levelet vittek a következő tartalommal: »Mi szép és mi kellemes vagy te, barátnőm Sára, Isai leánya, a lengyelé. Nézd, szép vagy te, ó én kedvesem, teljesen szép vagy, és nincs fogyatkozás te benned. Sok leány mutatkozott deréknek, de te mind meghaladod őket. Ó helyezzél engem, mint pecsétgyűrűt szivedre ! Siess barátnőm, szarvashoz hasonlón, és miként gidája az őznek! Egy hordszéket készi- tett Salamon király te néked, és hogy ha nem tudnád, asszonyok legszebbje, kövesd csak kül- döttim nyomdokát. A király termeibe visz téged, gazdagság és méltóság lesz öltönyöd, és örvendezni fogsz késő napjaidban.« Igen értékes ajándékok, arany és drágakövek, selyem öltönyök és más drágaságok adattak át neki e levél ki- séretében.
Ki volt boldogabb, mint Sára ? Teljesedve látta nagyravágyó álmait, — a messiás arája lett. Minden hosszas gondolkozás nélkül kijelenté beleegyezését Sabbatai nővérének, ki a kérő szerepét vitte, és 14 nappal később a livor- nói község üdvkivánatai között hajóra szállott kiséretével, mely őt Egyiptomba, az epedve váró messiás-vőlegényhez volt viendő. 1662-ben tam- nuz (julius) 21-én érkezett Alexandriába. Szépsége és különcz fesztelen modora által Sára mély benyomást gyakorolt Zewi Sabbataira, és ennek határozott kivánatára mindjárt a megérkeztét követő napon megköttetett házasságuk. Milyen ujjongás volt! Tizenhétezer ember vett részt az ünnepélyességekben, melyek akkori szokás szerint egy egész hétig tartottak és közel 4000 aranyba kerültek. Alexandria valamennyi zsidó asszonya megjelent, hogy az »urnőt« — mint Sárát nevezék — lássák és köszöntsék ; és gazdag ajándékokban sem vala hiány.
A szép lengyelnő nem kevéssé járult hozzá, hogy Zewi Sabbata1 követőinek száma, kik e szemérmetlen asszonynyal való házasságában uj messiási kijelentést láttak, tetemesen megszaporodott. Szépsége és egész lénye nemcsak a férfiakat és ifjakat bájolá el, de hozzá vonzotta az asszonyokat és leányokat is, kikre káros befolyást gyakorolt. Mig férje szülővárosában, Smyrnában tartózkodott, oly tiszteletben részesült, mely a bálványozással volt határos, és az elkábult tömeg, mint urnőnek és királynőnek, ujjongott elébe. De e messiási szédelgés csakhamar tulélte magát; Sabbatai mint az államra nézve veszedelmes egyén elfogatott. Konstantinápolyban töltött két hónapi fogság után 1666-ban a diván parancsa folytán Abydos dardanellai várkastélyba vitetett. Itt aztán ama pénzből, melyet gazdag hivei — milyenekkel mindenütt birt — juttattak hozzá, valóságos udvartartást rendezett be; és neje Sára, kinek megengedték, hogy férjével maradjon, a fogságban is messiás-királynőként viselte magát.
Hogy a hóhérkéz általi halált kikerülje, a messiás Zewi Sabbatai mohammedán hitre tért. A szép Sára szintén mohammedánnő lett, Ka- dini Fatima nevet vőn fel, és a szultánnétól értékes ajándékokat kapott. Békén kellett türnie, hogy férje, ki a szultán által ajtónállónak neveztetett ki, a nagyur kivánatára ennek háreméből egy asszonyt vegyen nőül, a lengyel Gertrudot, és később még egy másikat, a salonikii kab- balista Philosoph József leányát, Jochebedet. Nevezett Gertruddal Sabbatainak több gyermeke volt; Sára házassága gyermektelen maradt.
A hitehagyott Zewi Sabbatai halálával a sabbatiánusok általa alapitott felekezete korántsem szünt meg létezni. Hogy a szédelgés továbbra is fenmaradjon, sőt tovább terjesztessék, arról első sorban neje, Jochebed gondoskodott. Fivérét Querido Jakabot az ő, Zewi Sabbataitól született gyermekének adta ki, és ezáltal különös tisztelet tárgyává tevé.
Egy másik sabbatiánus rajongónő, ki a po- dolini sabbatiánusok által oráculumként tiszteltetett, az erkölcstelen Schor Chaja volt, a
