Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/116

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

DONNA NASI REYNA, NAXOS HERCZEG- NÓJE.

Grácia előtt magas állása daczára háttérbe szorul leánya Reyna, ki 1532-ben született.

E gazdag, szép örökösnő, kinek kezéért számos kérő, grófok és marquisk hiába versenyeztek, szomoruan eltöltött ifjúság után kezét unokatestvérének, a már többször emlitett Miquez Joaónak nyujtá. Igen valószinü, hogy sziveik korán megérték egymást a Mendez családot ért számos megpróbáltatás között; az ifju Reyna mint gyöngéd érzelmü leány már régóta a ház legszilárdabb oszlopául tekintheté anyja barátját, és már régóta viszonozhatá a kellemes, megnyerő modoru, szép ifju érzelmeit. Nagyon valószinütlen tehát, hogy az anya nem egyezett volna bele egyetlen leányának házasságába azon emberrel, ki teljes bizodalmát birta, és hogy Joaó rábeszélte volna kedvesét, hogy vele megszökjék. A házasság föltételéül anya és leány azt kötötték ki, hogy Joaó forma szerint is vegye fel a zsidó vallást; és midőn e feltétel teljesitve volt, megköttetett 1554-ben Konstantinápolyban a házasság Nasi Reyna és Miquez Joao — vagy, miként magát mint zsidó nevezé: Nasi József között.

József, a szerencse által kegyelt tehetséges

ember, a török udvarban magas állást tudott magának kivivni. Szolimán szultán neki aján- dékozá Tiberiás városát, melyet ő a zsidókkal népesitett be, és barátja, Szelim Naxos és a többi cykladi szigetek herczegévé tette. Szelim utóda alatt csökkent befolyása; de azért megmaradt méltósága és hivatalai birtokában. József mindenkor a legnagyobb buzgalommal szentelé magát hitsorsosai érdekeinek, melyeket minden módon örömest mozditott elő.

A naxosi herczeg 1579. augusztus havának 2-án bekövetkezett és hitsorsosai által mélyen meggyászolt halála után ellensége, Sokolli Mo- hammed kivitte, hogy a fukar Murad szultán lefoglaltatta vagyonát, ugy hogy özvegye, donna Reyna csak sok utánjárással kaphatá vissza hozományul vitt 90,000 aranyát. A gyermektelen herczegnő szintugy, mint anyja a zsidó tudományok előmozditására forditotta vagyonát. Konstantinápoly melletti belvederi palotájában és később Kuru-Tsesnében, egy a török főváros közelében fekvő nagy faluban 1593-ban héber nyomdát állittatott, melyből sok bibliai, exegetai, rabbinusi és más, manapság fölötte ritka iratok kerültek ki; mely azonban az alapitónő halála után azonnal beszüntette működését. (1598.)

A HÁREM ZSIDÓNÖI.

III. Murad és IV. Mohammed szultánok alatt nem csak hogy több zsidó — mint As- kenazi Salamon, ki a legfontosabb diplomatiai küldetésekkel bizatott meg — befolyásos állást foglalt el a török birodalomban, de zsidó asz- szonyok is, mint a hárem bejárói, tekintélyre és jelentőségre jutottak. Mindezek között kitünt az eszes és ügyes Chiera Eszter, a közbecsülésben állott Chandali Elia özvegye. Ő látta el a háremet kelmékkel és pipereszerekkel, és csakhamar megbizottja lőn Baffa szultánának, Murad kedvencz nejének, és a val1da halála után nagy befolyást nyert a szultán fölött is. Az egész birodalom előkelői meghajlottak előtte. A ki valamit ki akart a portánál vinni, annak előbb a »Chirazza zsidónőt« -- mint a követségi tudósitásokban neveztetik — kellett megnyernie. A legfontosabb levelek, melyek a szultánnőhöz intéztettek, az ő kezén mentek keresztül. Ő vette át a közvetitést az anyaszultána és a velenczei követ között, midőn 1585-ben Medicis Katalin egy sajátkezüleg irott levelet intézett ahhoz; és azért, hogy a velenczei köztársaság egy lottériát engedélyezett neki, két f er mán bocsáttatott ki a velenczei kereskedelem cziprusi forgalma érdekében. Hivatalokat adott és vett; és befolyását jól tudta a maga előnyére kizsákmányolni. Hitsorsosaihoz mindig szeretettel ragaszkodott. A legtávolabbi vidékekről való szegények és szenvedők, kik hozzá fordulának, a legszeretet- teljesebb módon támogattattak általa; szegény leányokat házasittatott ki saját költségén, és tudományos férfiakat táplált asztalánál. A zsidó tudományt hathatósan előmozditotta. Sulam Sámuel spanyol orvos, ki Konstantinápolyban lakott és kifogyhatatlan a Chiera dicsőitésében, az ő költségén adá ki Zacuto Ábrahámnak a salamancai egyetem néhai mennyiségtan és csillagászattanárának jegyzetekkel bővitett zsidó krónikáját. (1566.)

Daczára a sok irigyeknek, kiknek épen nem volt hijával, Chiera Eszter három évtizednél tovább fen tudta tartani befolyásos állását. Utóvégre is azonban áldozatul esett pénzvágyá nak. Elég oktalanul a lovassági ezredesek kinevezésébe elegyedett. »Egyszer egy tekintélyes fejedelem jött hozzá« — igy beszéli a zsidó krónikás — »nagy összeg pénzzel, teli erszénynyel kezében, és mondá: »Vedd e pénzt, de azon feltétel alatt, hogy ez vagy amaz állást megszerzed nekem a szultántól.« ő elvevé kezéből a pénzt, és igy felelt: »A mint mondád, ugy fog történni, fejedelem! Megbizhatol bennem. » Hallván ezt egy másik fejedelem, igy gondolkozott : Kétszeresét ajánlom neki azon összegnek, melyet amaz adott, azon kikötéssel, hogy az amannak szánt állást nekem szerezze meg. Chiera rávétette magát, hogy az utóbbinak szol gáljon, ki az elsőnél nagyobb ajándékot adott neki.c Zavargás támadt, a spahik, a katonák legbüszkébbjei hangosan lázongva követelék a Chiera fejét. A nagyvezér félvén, hogy neki és a validának életébe kerülhetne, ha megtagadná tőlük a zsidónő fejét, emezt fiaival a palotába hivatá. Midőn a lépcsőre ért, a spahik reá rontottak áldozatukra, szétszaggaták az anyát és három fiát, szétmarczangolt testrészeiket pedig azon nagyok ajtaira függesztették fel, kik a Chiera közbenjárása által jutottak állásaikhoz. Csak egyik fia menekült meg a haláltól, az által, hogy a mahommedán hitre tért. Chiera meggyilkoltatása után (1600. év márczius 3o-án) vagyona, mely öt millió asperra — körülbelől 100,000 aranyra — rugott, az állami kincstár javára konfiskáltatott.

Chiera Eszterrel egyidejüleg, mint az anya- szultána kegyencznője élt egy portugalli zsidónő MalchiEsperanza, kinek közelebbi életviszonyairól mit se tudunk. Midőn az anyaszultána Erzsébet angol királynőnek különféle ékszereket küldött ajándokul, Esperanza egy ódonszerü és spanyolos olasz nyelVen irott levéllel kiséré a küldeményt ; mely levelet jellemző voltánál fogva a következőkben közöljük: