sehonnan sem sikerül megtudnunk, meggondolatlanságában oly lépésre vetemedett, mely az egész családra nézve végzetessé válhatott volna. Jelentést tett ugyanis a velenczei hatóságoknál, hogy nővére, Beatrice titkos zsidónő, és hogy Törökországba szándékozik kivándorolni, hogy ott nyilvánosan is zsidónak vallhassa magát; ő azonban leányával együtt Velenczében és kereszténynek akar megmaradni, és azért kéri, hogy a velenczei hatóság őt "nevezze ki gyermeke gyámjául, és segitsen neki, hogy nővére kezei közt levő vagyonához hozzájuthasson. A sig- nór1a nem késett az ügyet megvizsgálni és hasznára forditani; egyelőre lefoglaltatá a Men- dez-család vagyonát, és megakadályozandó Grácia távozását Velenczéből, őrizet alá helyezteté őt. A lelkiismeretlen nővér boszuvágya nem ismert határt; küldöttet inditott Francziaor- szágba, hogy ott is lefoglaltassa a Mendez-ház birtokait, és e megbizást a zsidók egy megátalkodott ellenének és rágalmazójának adta. Ez, nem elégedvén meg az utiköltséggel, mit a nővértől kapott, buzgalmában még tovább ment, mint az maga is akarta volna: feladta ugyanis a két nővért és azok leányait mint titkos zsidónőket, minek következtében II. Henrik király, ki szintén adósa volt a Mendez-háznak, fel- oldozottnak tekinté magát fizetési kötelezettsége alól, és a háznak Frankhonban fekvő birtokait el- koboztatta.
Grácia unokaöcscsei ezalatt nem maradtak tétlenül; különösen a vállalkozó szellemü Miquez Joao követett el minden lehetőt; felhasználtak minden módot, hogy rokonukat kiszabaditsák és vagyonát megmentsék. Az akkoron mindenható Szolimán szultánhoz fordultak közbenjárás végett, előterjeszték neki, hogy egy özvegy nagy mennyiségü kincseket akar a török állam számára vinni, de a velenczei köztársaság által megakadályoztatik szándéka kivitelében. Hamon Mózest is, ki a szultánhoz mint annak magánorvosa igen közel állott, és ez által bármely más hit- sorsosánál többre becsültetett, sikerült megnyer- niök, és ezt annál könnyebben, mert Hamon azzal a reménynyel kecsegteté magát, hogy Grácia gazdag örökösnője az ő fiának fogja nyujtani kezét. Hogy mik lehettek a szultán és orvosa inditó okai, nem tartozik ide, elég annyi, hogy rögtön egy csausz (török állami követ) indittatott Velenczébe, azon igen kimért parancscsal a sig- nóriához, hogy a fogoly marannus nőnek és kisérőjének vagyonával együtt szabad utazás engedtessék Törökországba. E török közbelépés fölötte kellemetlen volt ugy a velenczei köztársaságra mint a franczia udvarra nézve; Grácia igy akaratlanul is hozzájárult az ujabbkori történelem egyik legnagyobb eseményének előidézéséhez : oka lőn egy a porta és Velencze között kitört háborunak.
Daczára Szolimán erélyes fellépésének, az alkudozások két évig is elhuzódtak. Ezalatt a fogságból kiszabadult Grácia 155o-ben Ferrarába költözött át, hol a türelmes d'Este Ercole her- czegnél védelemre talált, és ekkor már nyilvánosan is áttért a zsidó hitre. Miután nővérével, ki később követte őt Ferrarába és ennek leányával, az ifju szép Gráciával — ki unokatestvéréhez, Nasi Sámuelhez ment volt nőül — kibékült, végre kivitte rég föltett tervét, és Konstantiná- polyba költözött.
Mint előbb Ferrarában, ugy a török fővárosban is többszörös tanuságát adá donna Nasi Grácia (Hanna) őszinte vallásosságának, hit- sorsosai iránti mély részvétének és nemes, nagy szivének. Usque Sámuel költő Ferrarában, ki portugall nyelven irott »Vigasz Izrael szenvedései felett« czimü könyvét neki ajánlotta, ugy dicsőiti őt, mint »népének szivét«, és Usque Ábrahám, a nevezett költő fivére is neki ajánlotta az általa kiadott hires spanyol bibliát, mint »azon egyénnek, kinek érdemei hitsorsosai érdemei között mindig első helyet foglalnak el.« »Ki a donna Grácia nemes tetteiről és ritka erényeiről akarna irni, egész könyveket kellene irnia« ; mondja Aboab Immanuel. Konstantinápolyban imaházakat és iskolákat alapitott, tudó-
Zs1dó nők. I. 8
.
sokat évdijakban részesitett, és a tudományokat sikeresen előmozditotta. És mi mindent nem vitt végbe a hazájukban üldözöttekért! »A marannusok kivándorlásának kezdetén« — ezek Usque Sámuel saját szavai — »szükölködő fiainkat, kik csekély vagyonuk miatt nem mertek a tüz elől menekülni és ily hosszu utra indulni, felbátoritotta és reményt öntött beléjük. Bőkezüen támo- gatá azokat, kik már kivándorolván, Flandriában, vagy más országokban, szegénységtől sujtva és a tengeri uttól el gyengülve, azon veszélynek valának kitéve, hogy tovább nem juthatnak, és segélyt nyujtott nekik szenvedéseikben. Meg- védelmezé őket a németországi alpesek viszontagságai ellen a rájuk nehezedő végső inség, fáradság és balsors közepette. Tiszta kezével és menyei akaratával a legtöbb marannust kisza- baditá a végnélküli kinlódás, szegénység és bűnök örvényéből, biztos helyre vezetve és régi istenük törvényeinek fegyelme alá gyüjtve össze őket.«
Mily benső szeretettel ragaszkodott Grácia hitsorsosaihoz, és mily buzgalommal fáradozott ügyük és védelmük javára, akkor bizonyitá be, midőn a zsidók az egyházi birodalomban és néhány olasz herczegségben üldöztettek. A. fanatikus IV. Pál pápa hirtelen befogatta és bebör- tönöztette mindazon portugalli szökevényeket, kik Anconában, e virágzó kereskedelmi városban találtak volt menedéket, és közülök sokat
— köztük egy donna M a j o r a nevü aggnőt
— 1556. május havában nyilvánosan megégette tett; azok kik szökés által megmenekedhettek a tüzhaláltól, Pezaróban, a kapzsi urbinói her- czeg védelme alatt telepedtek le. E pápai erőszakoskodások ellen Grácia vejével egyetértve egyrészről a szultánnál keresett oltalmat, ki csakugyan egy sajátkezuleg irott fenyegető levelet küldött a zsidók érdekében a pápához, másrészt pedig azon iparkodott, hogy a kegyetlen Pál pápán boszut állhasson; ez okból rabbinusa által átok alá vetteté mindazokat, kik továbbra is fentartanák üzleti összeköttetéseiket An- conával.
Grácia mindenki által szerettetett és tiszteltetett, csak rokonaival nem tudott békességben élni. Álnok öcscse, Enriquez Ágoston, ki Ferrarában lakott, nem akarta a tőle kölcsön vett 35,000 forintot viszafizetni, ugy hogy perre is került a dolog. A régi viszálkodások is ki-kitörtek közötte és ifjabb nővére közt, ki nem maradhatván tovább Olaszországban, szintén Konstantinápolyba jött; mindig kitünt azonban itten is Gráciának nemes jelleme és mély vallásos érzülete.
Mint népének nagylelkü jóltevője húnyt el 1S69-ben, mélyen érzett gyászára olaszországi és a keleten lakó hitsorsosainak.
