kiknek minden bajában és örömében élénken részt vett. Midőn a bigot V. Károly császár, a vakbuzgó nápolyi patriciusoknak engedve, a zsidókat Nápolyból kiüzetni szándékolá, Bien- venida királyi barátnője, Leonora nagyherczegnő és több más nápolyi herczegnők által kisérve és támogatva a császár elébe lépett, és oly behatóan könyörgött kiméletért hitsorsosai számára, hogy ez nem állhatott ellen kérelmeinek és megigérte a számüzetési rendelet visszavonását. Alig öt év mulva azonban V. Károly mégis kibocsátotta azt a rendeletet, hogy minden zsidónak és zsidónőnek a szégyenitő ismertető jegyet kell viselnie, vagy Nápoly t elhagyni. Ekkor Bienvenida is elhagyá férjével a ránézve oly kedvessé vált várost, és Ferrarában telepedett le. Háza gyülhelye volt a zsidó és keresztény tudósoknak ; ő maga a tudománynak buzgó védasszonya és árvák és özvegyek szeretetteljes pártfogója volt. 1554-ben követé három, évvel azelőtt elhunyt férjét az örökkévalóságba.
Kevésbé ismeretes, mint Bienvenida, két lengyelnő, kik vele egy időben éltek, és kik szintugy mint ő egy olasz herczegnő bizalmasai valának. Fischel ChawaésEszter voltak ezek, előbbi anyja, utóbbi pedig felesége Fischei Mózes orvosnak Krakkóban. Ezek Sforza Bona mailandi herczegnő társalkodónői voltak, kit I. Zsigmond lengyel király első neje halála után vett nőül. Körülményesebben mit sem tudunk e két Fischelnőről; hihetőleg az ő befolyásuknak köszönhető, hogy Lengyelországban a zsidók megkiméltettek az üldözéstől, mialatt a pirenei félszigeten és Olaszországban az inquizició máglyái szüntelen lobogtak.
DONNA NASI GRÁCIA.
A portugall zsidók történetének egyik dicső jelensége a léleknagysága, szilárd jelleme, határtalan jótékonysága és mérhetetlen gazdagsága miatt fejedelemnőként tisztelt és bámult donna Nasi vagy Mendesia Grácia, korának Esztere.
Ez valóban olyan aszony volt, minő ritkán található.
1^io-ben született Portugalliában; mint titkos zsidón ő de Lima Beatrice nevet viselt, s egy baisorsosához Mendez Nasi Franciskóhoz, egy lissaboni hires bankház tulajdonosához ment nőül. 1535 ben alig 25 éves korában meghalt férje, és ő egyetlen Reyna nevü leányával özvegyen maradt. Az inquisició behozatala Portu- galliába akkor már el volt határozva, és ámbár átkos működése még feltartóztattatott néhány
esztendőre a titkos zsidók buzgó utánjárása és ama tekintélyes összegek által, melyekkel a mérvadó személyiségeket Rómában a maguk részére megnyerni törekedtek, Grácia annál is kevésbé érezhette magát Lissabonban biztonságban, mivel pénzei és levelezései bankintézetének antwerpeni fiókja által a titkos zsidók képviselőinek kiszolgáltattak, és ő maga is tekintélyes összegekkel járult hozzá, hogy a vallási törvényszék behozatala elodáztassék. Igyekezett tehát életét és vagyonát idejekorán biztonságba helyezni, és 1536-ban ifjabb nővérével és két unokaöcscsével, Miguez Joaoval és En- riquez Augustinnal Antwerpenbe menekült, hol sógora Mendez Diogó már évek óta állott egy bankház — Grácia lissaboni bankházának már emlitett fiókja — élén. A flandriai fővárosban, hol sok titkos zsidó tartózkodott, Grácia szelleme és müveltsége, valamint jelentékeny vagyona által csakhamar bejuthatott a legelőkelőbb körökbe ; mind a mellett boldogtalannak érezé magát Itt is szintugy, mint Lissabonban el kellett tagadnia őseitől öröklött vallását; keresztény templomot kellett látogatnia, s oly szertartásokban részt vennie, melyek hite iránti szereteténél fogva, lelke mélyéből ellenére voltak. Nem tudta a reá, mint minden ujkeresztényre ráerőszakolt tettetést elviselni, és oly lakhely után vágyakozott, hol ne kényszerüljön hitvallását titokban tartani. Folyton sürgeté sógorát Diogót, ki aközben nőül vevé ifjabb nővérét, hogy költözzék vele bárhová, csak hagyják oda a katho- likus Flandriát. Diogó hajlandó volt kivánságát teljesiteni; már meg is tétettek az előkészületek az elutazásra, midőn Diogót élte virágában kiragadta a halál övéi köréből. Mi sulyos csapás volt ez Gráciára nézve! Kivándorlásról most egyelőre szó sem lehetett. Gonddal és aggálylyal teljes napok következének be a nemeslelkü asz- szonyra nézve. Sógora őt bizta meg a nagy kiterjedésü banküzlet vezetésével, és mivel eszében és becsületességében határtalanul megbizott, — jobban mint saját feleségében — egyetlen, szintén Grácia nevü leánykája fölötti gyámsággal is megbizta végrendeletében; nem könnyü feladat egy asszonyra nézve. Nem sokára borzasztó vészfelleg vonult össze feje fölött. A kapzsi és folyton pénzszükségben szenvedő V. Károly császár, ki már rég szemet vetett a Mendez-ház vagyonára, Grácia elhunyt sógora ellen azt a vádat emelte, hogy marannus — titkos zsidó -j- volt, s igy a törvény értelmében egész vagyona a kincstárt illeti; csakhamar le is foglaltatta a bankház vagyonát, és az üzleti könyveket le- pecsételteté. Szerencséjére Gráciának, öcscsei tanácsaikkal támogatták őt, és ezek egyikének Miguez Joaonak, ki a császár nővérénél Mária hajdani magyar királynénál, s az idő szerinti flandriai helytartónőnél kegyben állott, sikerült tetemes pénzáldozatok árán a fenyegető veszélyt elháritani. Hogy a császár kibékittessék, a Men dez-ház nagy összeget bocsátott két évi kamatnélküli kölcsönkép rendelkezésére. Midőn a két év leteltével ez összeg visszafizettetett, Gráciát mi sem tarthatá többé vissza Antwerpenben, leányával, és többi nála levő rokonaival együtt Olaszországba, Velenczébe költözött. (1549.) Alig utazott el, a császár ujból lefoglaltatta valamennyi birtokait, melyek államaiban fekvének, a mennyiben most Gráciát, vagy mikép magát még mindig nevezé: de Luna Beatricet azzal vádolá, hogy a zsidó vallás követője. Gracia ujból kényszerülve volt a császári rendeletek végrehajtását tetemes pénzösszegek által akadályozni meg.
Az a reménye, hogy Velenczében szabadabban érezheti magát, és hogy oly fájdalmasan nélkülözött lelki nyugalmát ott fel fogja találni, még mindig nem ment teljesedésbe. A legkellemetlenebb természetü nehézségek gördittettek elébe, ezuttal épen saját nővére által. Ujra férjhez akart-e Mendez Diogó özvegye menni, vagy álbarátok és gonosz tanácsadók által bujtogat- tatott föl, elég az hozzá, hogy fel akart nővére korlátozó gyámnoksága alól szabadulni, s a reá és gyermekeire eső vagyonnak kiadását követelé. A szigoru lelkiismeretességü Grácia ebbe nem egyezhetett belé. Ekkor a nővér, kinek nevét
