(ecclesia). Filemonhoz[1] irt levelében is ugyanazt a szót használta. Néha az egyház neve alatt annak elöljáróit és pásztorait is értjük. „Hanem hallgat rád,” mondja Krisztus[2] „mondd meg az anyaszentegyháznak,” a mely helyim az egyház elöljáróit kell érteni. Sőt a hely is, hol a nép akár oktatás, akár valamely szent dolog végett összejön, egyháznak neveztetik. Ezen ágazatban pedig az egyház kiválólag a jók és roszaknak társaságát és nem is egyedül az elöljárókat, hanem azokat is jelenti, a kik engedelmeskedni tartoznak.
X. Az igaz egyház ismertető jeleiről és először miért mondatik egynek.
Továbbá a hívek elé kell adni ezen egyház azon tulajdonságait, melyekből megismerhetni, Istennek mily nagy jótéteményeiben részesülhetnek azok, kik ezen egyházban születnek és neveltetnek. Tehát első tulajdonságát az atyák hitvallása adja elő, hogy egy. Mert, úgymond:[3] „Egy az én galambom, egy az én szépem.” Az emberek oly nagy sokaságát, a mely jóllehet mindenfelé el van terjedve, mégis egynek nevezzük azon okoknál fogva, a melyeket az apostol az Efezusiakhoz intézett levelében irt meg:[4] tanítván, hogy csak „egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség.” Egy annak igazgatója és kormányzója is, a láthatatlan Krisztus, a kit az örök Atya tett „az egész egyház fejévé, mely az ő teste.” [5] A látható pedig az, a ki mint Péternek, az apostolok fejének törvényes utódja, a római széken ül.
XI. Mit kell a római pápáról, Krisztus egyházának látható fejéről tartani?
Minden sz. atyának megegyező nézete és véleménye, hogy ezen látható fő az egyház egységének megalapítására és fentartására szükséges volt. Mit igen világosan belátott és megirt sz. Jeromos Jovinián ellen[6] ezen szavakkal: „Egy kiválasztatik, hogy tej rendeltetvén, a szakadás alkalma elhárittassék”; és Damazushoz:[7] „Szűnjek az irigység, hátráljon a római főhatalom után való törekvés; a halász utódjával, a kereszt tanítványával
