Oldal:Trienti Káté.pdf/73

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

bűntől szabadított meg bennünket, föltámadásával pedig ama legfőbb jókat szerezte vissza, melyeket, mivel vétkeztünk, elvesztettünk. Ezért mondta az apostol:[1] „Krisztus halálra adatott bűneinkért, és föltámadott megigazulásunkért”. Hogy tehát az emberi nem üdvéből semmi se hiányozzék, valamint meghalnia, úgy föltámadnia is kellett.

XIII. Mily hasznok származnak Krisztus föltámadásából az emberekre.

Az eddig mondottakból megérthetjük, mily nagy hasznot hozott a híveknek Krisztus Urunknak föltámadása. Mert a föltámadásban ismerjük meg Istent halhatatlannak, dicsőséggel teljesnek, a halál és ördög meggyőzőjének; a mit Krisztus Jézusról minden kétkedés nélkül hinnünk és vallanunk kell, Továbbá Krisztus föltámadása számunkra is megszerezte a test föltámadását, részint, mivel ama titoknak létoka volt, részint mivel az Ur példája szerint mindnyájunknak föl kell támadnunk. Mert a test föltámadását illetőleg az apostol igy tanúskodik:[2] „Az ember által van a halál, ember által a halottak föltámadása is”. Mert a mit Isten megváltásunk titkában véghez vitt, mindarra létesitő-eszközképen Krisztus emberségét használta; azért az ő föltámadása mintegy eszköz volt a mi föltámadásunk munkálására; példányképnek pedig azért mondható, mivel Krisztus Urunk föltámadása mindenek közt legtökéletesebb; és valamint Krisztus teste föltámadván a halhatatlan dicsőségre átváltozott: úgy a mi testeink, melyek előbb gyengék és halandók voltak, dicsőség és halhatatlansággal ékesítve fognak visszaállíttatni. Mert az apostol tanítása szerint:[3] „Várjuk az Üdvözítőt, a mi Urunk Jézus Krisztust, ki megújítja a mi alázatos testünket, hasonlóvá tevén az ő dicsőséges testéhez”. Ez mondható a bűnök halálában levő lélekről is, melynek, hogy mikép példányképe Krisztus föltámadása, ugyanazon apostol e szavakkal tanítja[4] „Valamint Krisztus föltámadt halottaiból az Atya dicsősége által: úgy mi is az élet újságában járjunk. Mert ha együvé oltattunk az ő halálának hasonlatossága szerint, feltámadásával is úgy leszünk”. Es egy kis közbevetés után mondja:[5] „Tudván, hogy Krisztus

  1. Rom. 4, 25.
  2. I. Kor. 15, 21.
  3. Fil. 3, 20.
  4. Rom. 6, 4. s. k.
  5. Rom. 6, 9—41.