Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Trienti Káté.pdf/520

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

az imádság ezen kikötőjébe meneküljenek. A sátán annyi hatalma és megátalkodottsága és nemünk iránti halálos gyűlölete mellett sem kísérthet és zaklathat úgy bennünket, amint és a meddig akar, hanem minden hatalma Isten akaratától és engedőimétől függ. Igen ismeretes Jób példája, kiről ha Isten nem mondotta volna az ördögnek:[1] „Íme, a mivel bír, mind kezedben vagyon”, a sátán semmijét sem érinthette volna: ellenben, ha az Úr hozzá nem tette volna: „csak rá magára ki ne nyújtsd a te kezedet,” az ördög egy csapására semmivé lett volna fiaival és vagyonával együtt. De az ördög hatalma úgy meg van szorítva, hogy Isten engedelme nélkül még azon sertéseket sem szállhatta volna meg, melyekről az evangélisták írnak.

IX. Mit értünk a „kísértés” szó alatt s hogyan kísért bennünket Isten?

Ezen kérés értelmének felfogására meg kell magyarázni, mit jelent itt a „kísértés” szó és mit: „kísértetbe vitetni”. Kísérteni ugyanis annyit tesz: mint próbát tenni azzal, a ki kísértetik, hogy kicsalván belőle a mit kívánunk, kipuhatoljuk az igazat. Ezen kísértési mód Istenről nem mondható. Mert mi az, amit Isten nem tudna? „Mindenek födetlenek és nyíltak,[2] úgymond az apostol, annak szemei előtt”. Más neme a kísértésnek az, midőn tovább menve, más is kerestetik, jó vagy rossz szempontból: jó szempontból, mikor valakinek erénye azért kísértetik meg, hogy azt látva és megismerve az illető jutalomban és tiszteletben részesüljön s az ő példája másoknak követésre szolgáljon és általa mindenki Isten dicsőítésére buzdítassék. Ezen kísértési mód egyedül méltó Istenhez. Ily kísértés példája fordul elő Mózes V. könyvében:[3] „Kísért benneteket a ti Uratok Istenetek, hogy kinyilvánuljon, valljon szeretitek-e őt, vagy nem?” Ily értelemben kísérti Isten övéit akkor is, midőn őket, szűkölködéssel, betegséggel s a nyomorúság egyéb nemeivel sújtja; ezt béketűrésük kitüntetése végett teszi és hogy másoknak a ker. kötelességre példáid szolgáljanak. Ezen értelemben kísértette meg Isten Ábrahámot is, hogy fiát föláldozza,[4] mely tette által az engedelmesség és béketűrés kiváló példájává lőn az emberek örök

  1. Job. 1, 12.
  2. Zsid. 4, 13.
  3. Móz. V. 13, 3.
  4. Móz. I. 20.