II. Mit kell először is önmagáért kérni Istentől?
Azért mindenekelőtt úgy szabályozzuk kívánságunkat és óhajtásunkat, hogy legfőbb törekvésünk és óhajunk Istenre, mint a legfőbb jóra legyen irányozva. Azután kívánjuk azokat, amik bennünket Istennel leginkább összekapcsolnak; amik pedig tőle elszakasztanak vagy az elszakasztásra némileg okot szolgáltatnak, törekvésünktől és óhajtásunktól eltávolítandók. Ebből érthető hogyan kell a többit, a mi jónak mondatik, azon legfőbb és tökéletes jó szerint óhajtani és Istentől, a mi atyánktól kérni.
III. Hogyan kell a testi s külső javakat Istentől kérni?
Az úgynevezett testi és külső javak, úgymint az egészség, erő, szépség, gazdagság, tisztelet, dicsőség, minthogy gyakran alkalmat és táplálékot nyújtanak a bűnre, (ez okból jámborul és üdvösen nem kérhetők:) azok kérését úgy korlátozzuk, hogy az élet ezen javait szükségből kérjük; mely kérésmód Istenre irányoztatik. Mert szabad nekünk imával kérnünk, a miket mind Jakab mind Salamon kértek, amaz eképpen:[1] „Ha kenyeret adand nekem ételül és ruhát öltözetül, az Úr lesz nekem Istenem Salamon pedig e szavakkal:[2] „Csak élelmemre add meg a szükségeseket.”
IV. Hogyan kell a gazdagságot és más testi javakat használnunk, ha azokkal Isten kegyelméből bírunk?
Minthogy pedig nekünk Isten jósága az élelemre és ruházatra szükségeset megadja, illő, hogy megemlékezzünk az apostol azon intéséről:[3] „A kik vesznek, mintha nem bírnának és a kik élnek a világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik a világ alakja.” Ismét:[4] „ha bővelkedtek gazdagsággal, szíveteket ahhoz ne tegyétek”, melyre nézve magától Istentől tanultuk, hogy csak gyümölcse és használata a mienk, de úgy, hogy azt másokkal megosszuk. Ha egészségnek örvendünk, ha a többi külső és testi javakkal bővelkedünk, emlékezzünk meg, hogy azért adattak nekünk, hogy mind Istennek könnyebben szolgálhassunk, mind felebarátunknak azokkal segedelmére lehessünk.