melyeket Isten azoknak ígért, kik az isteni segítségért ájtatosan és szívből könyörögnek. Ezekkel mintegy két szárnynyal égbe emelkedve a lélek, égő buzgósággal az Istenhez jut, kit a hála és dicséret minden tiszteletével magasztal, mivel tőle végtelen jótéteményekkel halmoztatott el; egyszersmind különös bizalommal és tisztelettel, mint egyetlen fiú szeretett atyjának, tétovázás nélkül előterjeszti, a mire szüksége van. Ezen imádkozási módot a szentírás a „kiöntés” szóval fejezi ki. Mert így szól a próféta:[1] „Kiöntöm színe előtt imádságomat és szorongatásomat elbeszélem előtte;” mely szónak az a jelentése, hogy a ki imádkozik, semmit se hallgasson, semmit se titkoljon el, hanem mindent tárjon ki, bizalommal folyamodván a legszeretőbb atyának, Istennek színe elé. Mert erre int bennünket a mennyei tanítás azon szavakkal:[2] „Öntsétek ki előtte szíveiteket;” és:[3], „Vesd az Urra gondodat.” A kérésnek ezen fokára czéloz sz. Ágoston, midőn Enchiridion czímű könyvében így szól:[4] „A mit a hit hisz, a remény és szeretet kéri.”
V. Melyik az imádságnak második neme?
A második fokon állanak azok, kik halálos bűnökkel terhelve, mégis azon hit által, mely holtnak mondatik, törekszenek fölkelni és Istenhez emelkedni, de az elhalt erők és a hit nagy gyöngesége folytán a földtől fölemelkedni nem tudnak; mindazáltal bűneiket megismervén és azoknak tudata- és bánatától gyötörtetve, alázatosan és törődötten penitencziát tartván, ezen igen nagy távolságból kérik Istentől bűneik bocsánatát és a békét. Ezek imádságát befogadja Isten; mert imájokat meghallgatja, sőt a könyörületes Isten az ilyeneket legbarátságosabban hívja magához: „Jöjjetek, ugymond,[5] hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhítlek titeket.” Ezen emberek közöl való volt azon vámos,[6] ki, midőn szemeit sem bátorkodott az égre emelni, „mégis, mint mondatik, inkább megigazulva méne ki a templomból, mint a farizeus.”
VI. Mely fokon áll a kérők harmadik neme?
A harmadik osztályban azok vannak, kik még eddig a hit
