ellenkeznek: s ezek kívánságait megfékezve, az ész és lélek vezetése alatt jámborul éljünk; és a mely érzékek még a kívánságokat és szenvedélyeket táplálják, leginkább azoknak erejét nyomjuk el.
XXII. Mit kell a keresztényeknek főkép megfontolniok, hogy a rossz kívánság erejét megfékezzék?
De a kívánságok tüzének eloltását nagyban előmozdítja az is, ha azon rossz következményeket, a melyek azokból származnak, meggondoljuk. Az első rossz következmény pedig az, hogy ha a kívánságoknak engedünk, lelkünkön a bűn legnagyobb erővel és hatalommal uralkodik. Azért int az apostol:[1] „Ne uralkodjék a bűn a ti halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek.” Mert valamint, ha a kívánságoknak ellentállunk, a bűn ereje megtörik: úgy, ha azok legyőznek bennünket, az Urat birodalmából kiűzzük és helyébe a bűnt vezetjük be. A második rossz következmény továbbá az, hogy a kívánságból, mint forrásból ered minden bűn, mint sz. Jakab[2] tanítja. Ugyanezt mondja sz. János[3] is: „Mind, a mi e világon vagyon, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége.” A harmadik rossz következmény abban áll, hogy ezen kívánságok a józan ész ítéletét elhomályosítják. Mert az emberek a kívánságok homályától elvakíttatva, mindent helyesnek és jónak tartanak, a mi után vágyódnak. Azonkívül a kívánság ereje elnyomja az Isten igéjét, a melyet ama nagy magvető, az Isten lelkeinkbe hintett. Írva van ugyanis szent Márknál:[4] „Olyanok is vannak, melyek a tövisek közé vettetnek; ezek azok, kik az igét hallják, de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyebek megkívánása belopódzván, elfojtják az igét és gyümölcstelenné teszik.”
XXIII. Kik esnek leginkább a kívánságok tőrébe?
A kik a rossz kívánság ereje alatt leginkább szenvednek s a kiket azért a lelkipásztornak e törvény megtartására szorgosabban kell serkentenie, azok, a kik e becstelen játékokban gyönyörködnek vagy kik a játékkal mértékletlenül visszaélnek; továbbá a kereskedők, kik az ínséget és a gabona drágaságát
