XVII. Miért tesz e parancs is említést a felebarátról?
Hogy pedig e parancsban szó van a felebarátról, az arra czéloz, hogy lássuk azon emberek bűnét, a kik a határos szántóföldeket vagy a szomszéd házakat vagy más effélét, a mi az övékkel határos, megkívánni szokták. Mert a szomszédságot, a mely a barátsághoz tartozik, a kívánság bűne a szeretetből gyűlölségre változtatja.
XVIII. Nem sértik meg e törvényt, a kik felebarátjuk eladó javait igazságos áron megvenni kívánják.
E parancsot legkevésbé nem sértik meg azok, kik felebarátjuk eladó javait megvenni kívánják vagy igazságos áron megveszik; mert azok nemcsak meg nem sértik felebarátjukat, hanem inkább nagy segítségére vannak, mivel neki a pénz nagyobb előnyére és hasznára szolgál, mint azon javak, a melyeket áruba bocsát.
XIX. Hogyan értendő a tizedik parancs a felebarát feleségének meg nem kívánásáról?
Az idegen javak meg nem kívánásáról szóló parancs után egy másik következik, a mely tiltja, hogy más feleségét megkívánjuk; a mely törvény nem egyedül ama kéjvágyat tiltja meg, a melylyel a házasságtörő más feleségét megkívánja, hanem azt is, melytől indíttatva valaki más nejét feleségül kívánja; mert azon korban, midőn a váláslevél meg volt engedve, könnyen megtörténhetett, hogy a ki egyiktől elbocsáttatott, azt más feleségül vette. De ezt az Úr megtiltotta, hogy se a férjek feleségeik elhagyására ne ingereltessenek, se a feleségek férjeik iránt engedetlenek és daczosak ne lennének, úgy, hogy ez okból mintegy kénytelenek volnának a férjek őket elbocsátani. Most pedig súlyosabb e bűn, mivel az asszonyt, habár férjétől elbocsáttatott is, másnak nem szabad elvenni előbb, mint a férj halála után. Tehát a ki másnak feleségét megkívánja, egyik kívánságból könnyen a másikba esik; mert vagy a férj halála vagy házasság után sóvárog. És ez oly asszonyokról is áll, a kik mással eljegyezve vannak; mert ezeket sem szabad megkívánni, mivel azok, kik a szerződést felbontani törekszenek, megsértik
