XVIII. Dolgoznunk kell, hogy alamizsnát adhassunk, a henyélést pedig kerüljük.
A keresztény jámborsághoz tartozik az, hogy, — ha másképp tehetségünkben nem áll segíteni azokon, kik, hogy megélhessenek, mások könyörületességére szorulnak, – már a henyélés elkerülése végett is fáradsággal s kezünk munkájával szerezzük meg azokat, mikkel a szűkölködők ínségét enyhíthetjük. Erre mindenkit saját példájával int az apostol a Tesszalonikaiakhoz írt levelében:[1] „Mert magatok tudjátok, miként kelljen minket követnetek;” és ugyanazokhoz:[2] „Igyekezzetek csendességben élni és dolgaitokban eljárni és munkálkodni kezeitekkel, amint parancsoltuk nektek;” és az Efezusiakhoz:[3] „Aki lopott, már ne lopjon, hanem inkább munkálkodjék kezeivel, azt dolgozván, a mi jó, hogy legyen, miből adni a szűkölködőknek.”
XIX. Takarékosan kell élni, hogy mások ínségét enyhíthessük.
Takarékosan is kell élnünk és mások javait kímélnünk, hogy terhükre vagy alkalmatlanságukra ne legyünk: a mely mértékletesség az apostolokban mind, de leginkább sz. Pálban tündöklik, ki így ír a Tesszalonikaiakhoz:[4] „Mert emlékezzetek atyamfiai a mi munkánkról és fáradalmunkról, miként éjjel nappal munkálkodván, hogy valakit közületek meg ne terheljünk, hirdettük köztetek az Isten evangéliumát.” És ugyanazon apostol más helyen:[5] „Munkával és fáradtsággal éjjel nappal dolgozván, hogy köztetek senkit ne terheljünk.”
XX. Mily módon kell a keresztény népet a lopás megutálására s a jótékonyság gyakorlására vezetni?
Hogy a hívő nép ezen gonosz tettek minden nemétől irtózzék, hasznos lesz, ha a plébánosok a prófétákból s a többi szent könyvekből idézik a lopások és rablások kárhoztatását és azon szörnyű fenyegetéseket, melyeket Isten ezen bűnök elkövetői ellen tett. Ámoz próféta így kiált fel:[6] „Halljátok ezt, kik megrontjátok a szegényt és kiszívjátok a föld szűkölködőit,
