mondja:[1] „Buzgósággal buzgólkodtam a seregek Ura Istenéért”; sőt magát Krisztust kövessék, kiről írva van:[2] „A buzgóság házadért megemészt engem”.
XXX. Mi az értelme az itt kifejezett fenyegetésnek?
A fenyegetés értelme úgy magyarázandó, hogy Isten nem fogja büntetlenül hagyni a bűnösöket, hanem vagy mint atya megfenyíti, vagy mint biró keményen és szigorúan megbünteti őket. Mózes egy más helyen erre utal és mondja:[3] „És tudjad, hogy a te Urad Istened az erős és hiv Isten, ki megőrzi a szövetséget és az irgalmat az őt szeretőknek és azoknak, kik megtartják parancsait, ezer iziglen; és megfizet mindjárt az őt gyűlölőknek”; és Józsue:[4] „Nem szolgálhattok, úgymond, az Urnak; mert az Isten szent és erős boszuálló és meg nem engedi bűneiteket és vétkeiteket. Ha az Urat elhagyjátok és idegen Isteneknek szolgáltok, elfordul és megsanyargat titeket és elveszt”.
XXXI. Hogyan bünteti meg Isten az atyák gonoszságát fiaikban harmad és negyed iziglen?
A népet pedig figyelmeztetni kell, hogy a fenyegetés büntetése kiteljed az istentelenek és gonosztevők harmad és negyed izére; nem mintha az utódok elődeik bűneiért mindig lakolnának, hanem, habár azok és fiaik büntetlenül maradnak is, Isten haragját és büntetését minden utódjok kikerülni nem fogja. Amint Joziás királylyal történt.[5] Isten ugyanis ennek kitűnő jámborságáért megkegyelmezett és megengedte, hogy békében szálljon ősei sírjába, hogy ne lássa a bekövetkező idők sanyaruságait, melyek nagyatyja, Manaszszes istentelensége miatt következtek Judára és Jeruzsálemre: de halála után utódait elérte az Isten büntetése,[6] úgy, hogy még Joziás fiainak sem kegyelmezett.
XXXII. Miképen egyeznek e szavak Ezekiel szavaival?
Hogy pedig a törvény eme szavai nem ellenkeznek a
