hiszik azokat, a miket az anyaszentegyház, hogy higyjük, élőnkbe ad: kik az álmoknak, madárjóslatoknak s más hiábavalóságoknak hitelt adnak; kik üdvösségük reményét elvetik s az Isten jóságában nem bíznak: kik csak a gazdagságban, testi egészségük és erejükben bíznak: a miket bővebben kifejtettek azok, kik a bűnökről és gonoszságokról írtak.
VIII. E parancscsal nem ellenkezik azon tisztelet, melylyel az egyház bevett szokása szerint a szenteket tiszteljük.
Azonban e parancs magyarázatában azt is tüzetesen ki kell fejteni, hogy a szenteknek, angyaloknak s ama boldog lelkeknek, kik a mennyei dicsőségben örvendeznek, tisztelete és segítségül hívása, vagy testeik és hamvaiknak tisztelete is, mely a katholikus egyházban mindig szokásban volt, e törvénynyel nem ellenkezik. Mert ki volna oly esztelen, hogy, mivel a király tiltja, nehogy valaki magát királynak adja ki, vagy hogy királyi tiszteletet s hódolatot fogadjon el, ebből azt következtetné, hogy a király az ő tisztviselőit tiszteltétől nem akarja? Mert, ámbár a keresztényekről azt mondják, hogy az ó szövetségi szentek példája szerint, az angyalokat imádják, mindazáltal nem azon tiszteletet adják neki, melyet Istennek tulajdonitnak. Ha olvassuk, hogy néha az angyalok ellenezték, hogy őket tiszteljék az emberek, világos, hogy ezt azért tették, mivel nem akarták, hogy azon módon tiszteljék őket, a milyen egyedül Istent illet meg.
IX. Megmutatja a szentírás, hogyan szabad a szent angyalokat tisztelni.
Mert ugyanazon Szentlélek, ki azt, mondja:[1] „Egyedül Istennek tisztelet és dicsőség,” parancsolta, hogy szüleinket és az öregeket tiszteljük. A szent férfiak is, kik egy Istent tiszteltek, mégis „a királyokat,” miként a szentirásban van. „imádták,” az az: leborulva tisztelték. „Ha a királyokat, kik által Isten a világot kormányozza, ily nagy tisztelettel illetjük: az angyaloknak, kiket Isten az ő szolgáivá választott s kiket nemcsak egyházának, hanem a többi dolgoknak kormányzásában is használ, s kiknek segítsége naponkint a legnagyobb lelki és testi veszélyektől őriz
- ↑ I. Tim. 1, 17.
